Mi történik, ha eltörik a teszttoll és elszakad a tűzérzékelő vezeték
A mérőtoll belső része általában nagy ellenállású ellenállásokból, neoncsövekből és rugókból áll. Ennek a nagy ellenállású ellenállásnak az ellenállásértéke általában M Ω szinten van, és sorba van kapcsolva a neoncsővel, hogy korlátozza az áramot, és megakadályozza, hogy nagy áramok folyjanak át a neoncsövön és az emberi testen a tesztelés során. Az ellenállás károsodásának lehetősége nagyon kicsi, de ha rossz az érintkezés az ellenállás és a neoncső és a rugó között, és nem ismert, hogy hiba van, akkor ezzel a tollal mérje meg, hogy a feltöltött testben van-e AC nagyfeszültségű. Ekkor a neoncső nem világít (vagy gyenge a fényerő), ami téves megítélést és áramütést okozhat a felhasználóban. Ezenkívül, ha a mérőtoll belseje véletlenül vízbe került és nedves, akkor ezzel a tollal az AC220V feszültség mérésére is könnyen áramütéses balesetet okozhat. Ezért a mérőtoll használata előtt ellenőrizni kell az állapotát, és meg kell győződni arról, hogy nincs-e hiba.
Ha digitális multimétert használunk mérőtoll helyett a nulla- és feszültség alatti vezetékek meghatározásához, a tartománykapcsolót AC 200V feszültségtartományra lehet állítani úgy, hogy a fekete szonda érintse a földet vagy a falat, a piros szonda pedig két vezetéket érintve. Ha a piros szonda érintkezik a nulla vezetékkel, a multiméteren megjelenő feszültség nagyon kicsi, közel 0 V. Ha a piros szonda érintkezik a feszültség alatt álló vezetékkel, a multiméteren megjelenő feszültség általában több tíz volt vagy több. Ezzel a módszerrel a váltakozó áramú nagyfeszültség mérése biztonságosabb, mivel nem folyik áram az emberi testen, mint egy mérőtoll használata.
① Nagyon veszélyes!
② A veszély azonban nem áll fenn, ha ceruzával méri a feszültség alatt álló vezetéket. A mérőtollakban használt nagy ellenállású ellenállások tömör magos ellenállások, más néven térfogati ellenállások, amelyek két kategóriába sorolhatók: szerves kompozit szilárd magos ellenállások és szervetlen kompozit tömör magos ellenállások. Az ilyen típusú ellenállásokat szemcsés, vezetőképes anyagok, töltőanyagként használt nem vezető por anyagok és ragasztók keverésével és préselésével készítik. A szemcsés vezetőképes anyagok a korom és a grafit; A nem vezető poranyagok közé tartozik a csillámpor, kvarcpor, üvegpor, titán-dioxid por (titán-dioxid por) stb.; Egyes ragasztók szerves, míg mások szervetlen ragasztókat használnak. A korábban említett szerves szilárd magos ellenállások és szervetlen szilárd magos ellenállások két kategóriáját a felhasznált ragasztó típusa alapján különböztetjük meg. Az ilyen típusú ellenállások erős túlterhelési ellenállással, nagy megbízhatósággal rendelkeznek, és nem sérülnek meg könnyen. Ha megsérül, akkor is nyitott állapotban lesz, ami azt jelenti, hogy bár a neoncső nem sérült, de nem is világít, a feszültség alatti vezeték mérésére a mérőtollat tartó személyt nem éri áramütés.
③ Az áramütés veszélye akkor áll fenn, ha valaki hajlamos véletlenül megérinteni a feszültség alatt lévő vezetéket, és áramütést kaphat a teszttoll sérült ellenállása miatt, ami téves riasztást eredményezhet, ha nincs áram!
Mérje meg az elektromos toll ellenállását (többnyire szilárd elnyomási ellenállás, több méteres ellenállás értékkel). Ha elromlott, két helyzetre osztható:
Az egyik a kapcsolat megszakadása (ez a helyzet gyakoribb). Az ellenállás lekapcsolása után a mérőáramkör megszakad, a mérőtoll neonbuboréka pedig áramtalan és nem világít, ami könnyen téves megítélést okozhat a vizsgált áramkör villamosításáról;
A második egy rövidzárlat (ez a helyzet ritka), és a mérőtoll neoncsöve a pillanatnyi nagyfeszültség miatt tönkremegy (a neonbuborék normál üzemi feszültsége 70 V). Ebben az időben a neoncső biztonsági szerepet játszik, és nem okoz kárt az emberekben.
