Mi a különbség a halogén és infravörös nedvességmérő műszerek között?
A termogravimetriás nedvességmérők hatékonyan szárítják a mintákat az energia sugárzás (hullámok (az energia hullámok vagy részecskék formájában, amelyek áthaladnak a közegen (ebben az esetben a mintán)) és a konvekció (tömegmozgáson keresztül történő hőátadás) útján. Ezzel szemben a hagyományos szárítás. A kemencék elsősorban konvekciót használnak a minták szárítására.
Az infravörös (IR) sugárzás az elektromágneses spektrum része, a mikrohullámú energia és a látható fény között. Az infravörös hősugárzás 0,75 mikron (a látható vörös fény hosszú hullámhossz-határa) és 1,5 mikron (mikrohullámok határa) közötti hullámhosszúságú sugárzásból áll. Az infravörös energia emberi szemmel nem látható. Az infravörös fűtéshez általában kapcsolódó vörös fény valójában a látható spektrumból visszavert vörös fény.
Egyes nedvességelemzők fém fűtőelemet használnak, amely egyszerűen egy alacsony ellenállású fémlemez, amely az elektromosságot hővé alakítja. Az ilyen fűtőtestek jól alkalmazhatók olyan környezetben, ahol az üvegkomponensek tilosak szabályozási vagy biztonsági megfontolások miatt (pl. élelmiszer-feldolgozás). A fém fűtőtestek nem kielégítőek, mert nagyon melegek, és sokkal hosszabb ideig tart a felmelegedésük, mint a halogén fűtőké, ami megnehezíti a vezérlésüket, és nem biztosít jó reprodukálhatóságot a nedvességelemző készülékekben.
A halogén emitterek volfrám fűtőelemet tartalmaznak egy kompakt üvegcsőben, amely halogéngázzal van megtöltve a volfrámelem megőrzése érdekében. A halogén emitterek infravörös sugárzást bocsátanak ki a 0.75-1,5 mikron rövid hullámhossz-tartományban. A halogén emitter kompakt jellege javítja a fűtési/hűtési reakcióidőt, lerövidíti azt az időt, amely alatt a fűtőegység eléri teljes fűtőteljesítményét, és végső soron lerövidíti a minta szárításának befejezéséhez szükséges időt. Ezenkívül jobb szabályozást tesz lehetővé a fűtési folyamat során.
