Mi a különbség a halogén alapú és az infravörös alapú higrométer között?
A termogravimetriás nedvességelemzők hatékonyan szárítják a mintákat azáltal, hogy energiát hullámok vagy részecskék formájában adnak át a közegen (ebben az esetben a mintán) sugárzással (hullámokon keresztül) és konvekcióval (hőátadás tömegmozgással). Ezzel szemben a hagyományos szárítókemencék elsősorban konvekciót alkalmaznak a minták szárítására. Mind a fém, mind a halogén fűtőelemek energiát sugároznak az infravörös spektrumban.
Az infravörös (IR) sugárzás az elektromágneses spektrum része, a mikrohullámú energia és a látható fény között. Az infravörös hősugárzás a 0,75 mikron (a látható vörös fény hosszú hullámhossz-határa) és 1,5 mikron (a mikrohullámok határa) közötti hullámhosszúságú sugárzást foglalja magában. Az infravörös energia az emberi szem számára láthatatlan. Az infravörös fűtéshez gyakran kapcsolódó vörös fény valójában a látható spektrumból visszavert vörös fény.
Egyes nedvességelemzők fém fűtőelemeket használnak, amelyek egyszerűen alacsony ellenállású fémdarabok, amelyek az elektromosságot hővé alakítják. Ezek a fűtőtestek ideálisak olyan környezetben, ahol az üvegelemek használata jogszabályi vagy biztonsági megfontolások miatt tilos (pl. élelmiszer-feldolgozás). A fém fűtőtestek nem kívánatosak, mivel nagyon nagy a hőmennyiségük, és sokkal hosszabb ideig tart a felfűtés, mint a halogén fűtőké, ami megnehezíti a vezérlésüket és nem biztosítanak jó ismételhetőséget a nedvességelemzőkben.
A halogén radiátorok volfrám fűtőelemet tartalmaznak egy kompakt üvegcsőben, amely halogéngázt tartalmaz a volfrámelem megőrzése érdekében. A halogén sugárzók infravörös sugárzást bocsátanak ki a 0.75-1,5 mikron rövid hullámhossz-tartományban. A halogén radiátor kompakt jellege javítja a fűtési/hűtési reakcióidőt, lerövidíti azt az időt, amely alatt a fűtőegység eléri a teljes fűtőteljesítményt, és végül lerövidíti a minta szárításához szükséges időt. Jobb szabályozást tesz lehetővé a fűtési folyamat során.
