Milyen felépítésűek a zajszintmérők
Mikrofonból, erősítőből, csillapítóból, súlyhálózatból, detektorból, jelzőfejből és tápegységből áll.
1. Mikrofon
Ez egy olyan eszköz, amely a hangnyomásjeleket feszültségjelekké alakítja, más néven mikrofon, és egy érzékelő. A leggyakoribb mikrofontípusok közé tartozik a kristály típusú, elektret típusú, dinamikus tekercs típusú és kapacitív típusú mikrofon.
A dinamikus tekercsérzékelő egy rezgő membránból, egy mozgatható tekercsből, egy állandó mágnesből és egy transzformátorból áll. Hangnyomásnak kitéve a rezgő membrán rezegni kezd, és a vele felszerelt mozgatható tekercset a mágneses térben rezgésbe hajtja, indukált áramot generálva. Az áramerősség a rezgő membránra kifejtett akusztikus nyomás mértékétől függően változik. Minél nagyobb a hangnyomás, annál nagyobb a generált áram; Minél alacsonyabb a hangnyomás, annál kisebb a generált áram.
A kapacitív érzékelő főként egy fém membránból és egy hozzá nagyon közel lévő fémelektródából áll, lényegében egy lapos kondenzátorból. A fémmembrán és a fémelektróda alkotja a lapos kondenzátor két lemezét. Amikor a membrán hangnyomásnak van kitéve, deformálódik, ami változást okoz a két lemez közötti távolságban és a kapacitásban, ami váltakozó feszültséget eredményez. Hullámformája a mikrofon lineáris tartományán belüli hangnyomásszinttel arányos, így a hangnyomásjelet elektromos nyomásjellé alakítja.
A kapacitív mikrofonok ideális mikrofonok az akusztikus mérésekhez, olyan előnyökkel, mint a nagy dinamikatartomány, a lapos frekvencia-válasz, a nagy érzékenység és a jó stabilitás általános mérési környezetben, így széles körben használják őket. A kapacitív érzékelők nagy kimeneti impedanciája miatt az impedancia transzformációt előerősítőn keresztül kell végrehajtani, amelyet a hangszintmérő belsejében kell elhelyezni a kapacitív érzékelő felszerelési helyéhez közel.
2. Erősítők és csillapítók
Sok népszerű hazai és import erősítő jelenleg kétfokozatú erősítőket használ az erősítő áramkörökben, nevezetesen a bemeneti erősítőket és a kimeneti erősítőket, amelyek a gyenge elektromos jeleket erősítik. A bemeneti csillapító és a kimeneti csillapító a bemeneti jel csillapításának és a kimeneti jel csillapításának megváltoztatására szolgál úgy, hogy a mérő mutatója a megfelelő helyzetben legyen, és az egyes fokozatok csillapítása 10 decibel legyen. A bemeneti erősítőben használt csillapító beállítási tartománya a mérés alján van (például 0-70 decibel), míg a kimeneti erősítőben használt csillapító beállítási tartománya a mérés felső határán van ({{3} } decibel). A bemeneti és kimeneti csillapítók tárcsája gyakran eltérő színben készül, jelenleg leginkább feketével és átlátszóval párosul. Tekintettel arra, hogy sok zajszintmérő 70 decibeles felső és alsó határértékkel rendelkezik, forgás közben meg kell akadályozni a határérték túllépését, hogy elkerüljük a készülék károsodását.
3. Súlyozó hálózat
Az emberi hallóérzékelés érzékenységének szimulálására különböző frekvenciákon belül van egy hálózat, amely képes szimulálni az emberi fül hallási jellemzőit. Az elektromos jelet a hallásérzékeléshez hasonló hálózatra korrigálják, amelyet súlyozott hálózatnak neveznek. A súlyozott hálózaton keresztül mért hangnyomásszint már nem egy objektív fizikai mennyiség (úgynevezett lineáris hangnyomásszint), hanem egy hallásérzékeléssel korrigált hangnyomásszint, amelyet súlyozott hangszintnek vagy zajszintnek neveznek.
Általában háromféle súlyozott hálózat létezik: A, B és C. Az A súlyozott hangszint egy olyan frekvenciakarakterisztika, amely szimulálja az emberi fül reakcióját az 55 decibel alatti alacsony intenzitású zajra; A B-súlyozott hangszint a közepes intenzitású, 55 és 85 decibel közötti zaj frekvenciakarakterisztikáját szimulálja; A C-súlyozott hangszint a nagy intenzitású zaj szimulációjának jellemzője. A különbség a három között a zaj kisfrekvenciás összetevőinek csillapítási foka, ahol A csillapítás a legnagyobb, B a második, C pedig a legkisebb. Az A-súlyozott hangszint jelenleg az emberi fül hallási jellemzőihez közeli jelleggörbéje miatt a legelterjedtebb zajmérés típus a világon, míg a B és a C fokozatosan nem kerül alkalmazásra. A zajszintmérőről leolvasott zajszintnek jeleznie kell a mérési körülményeket.
4. Érzékelők és jelzőfejek
Ahhoz, hogy a felerősített jel a mérőfejen keresztül megjelenjen, szükség van egy detektorra is, amely a gyorsan változó feszültségjelet lassabban változó egyenfeszültségű jellé alakítja. Ennek az egyenfeszültségnek a nagysága arányos a bemeneti jel méretével. A mérési igényeknek megfelelően kétféle detektor létezik: csúcs- és átlagdetektor, valamint feketegyökér-detektor. A csúcsdetektor adott időintervallumban a maximális értéket tudja adni, míg az átlagdetektor egy adott időintervallumban tudja az abszolút átlagértékét mérni. Az olyan impulzushangok kivételével, mint a lövöldözés, amelyeknél meg kell mérni a csúcsot, a legtöbb mérésnél négyzetgyökér-detektorokat használnak.
