Mi az öt elsődleges oka a kapcsolóüzemű tápegységek kimeneti hullámzásának?
Ha a 20M oszcilloszkóp sávszélesség határszabvány, a feszültséget PK-PK-ra állítják (a effektív értéket is mérik), és eltávolítják az oszcilloszkóp vezérlőfejéről a kapcsot és a földelő vezetéket (mivel a klip, ill. a földelő vezeték hurkot képez, mint egy antenna Zajt vesz, szükségtelen zajt visz be, használjon földelőgyűrűt (lehetőség van arra is, hogy ne használjon földelőgyűrűt, de figyelembe kell venni az általa generált hibát), csatlakoztasson egy 10UF-et elektrolit kondenzátor és egy 0,1 UF kerámia kondenzátor párhuzamosan a szondán, és használjon oszcilloszkópot Az oszcilloszkóp szondáját közvetlenül kell tesztelni; ha az oszcilloszkóp szonda nem érintkezik közvetlenül a kimeneti ponttal, akkor sodrott érpárt vagy 50Ω-os koaxiális kábelt kell használni a méréshez.
A kapcsolóüzemű tápegység kimeneti hullámossága főként öt aspektusból származik: bemeneti alacsony frekvenciájú hullámosság; nagyfrekvenciás hullámzás; parazita paraméterek által okozott közös módú hullámzaj; erősáramú eszközök kapcsolása során keletkező ultra-nagy frekvenciájú rezonanciazaj; hullámzó zaj.
A Ripple egy egyenáramú jelre szuperponált váltakozó áramú interferenciajel, és nagyon fontos kritérium a tápegység tesztelésében. Különösen a speciális célokra szolgáló tápegységek, például a lézeres tápegységek esetében a hullámosság az egyik végzetes pont. Ezért a teljesítmény hullámosság tesztje rendkívül fontos.
A tápfeszültség hullámosság mérési módszere nagyjából két típusra oszlik: az egyik a feszültségjel mérési módszere; a másik az áramjel mérési módszere.
Általában a feszültségjel mérési módszere használható állandó feszültségű forrásokhoz vagy állandó áramforrásokhoz, amelyek nem igényelnek nagy hullámzási teljesítményt. Az állandó áramforráshoz, amely magas hullámossági követelményeket támaszt, a legjobb az áramjel mérési módszerét használni.
A feszültségjel mérési hullámossága az egyenáramú feszültségjelre szuperponált váltakozó áramú hullámos feszültségjel oszcilloszkóppal történő mérését jelenti. Állandó feszültségforrás esetén a teszt közvetlenül használhat feszültségszondát a terhelésre kimenő feszültségjel mérésére. Az állandó áramforrás vizsgálatához a mintavevő ellenállás mindkét végén a feszültség hullámformáját általában feszültségszondával mérik. A tesztelési folyamat során az oszcilloszkóp beállítása a kulcsa annak, hogy a valós jel mintavételezhető-e.
A mérés előtt a következő beállítások szükségesek.
1. Csatornabeállítások:
Csatolás: a csatornacsatolási mód kiválasztása. A Ripple egy egyenáramú jelre szuperponált váltakozó áramú jel, így ha tesztelni akarjuk a hullámos jelet, akkor eltávolíthatjuk a DC jelet, és közvetlenül mérhetjük a szuperponált AC jelet.
Sávszélesség-korlát: Ki
Szonda: Először válassza ki a feszültségszonda módszerét. Ezután válassza ki a szonda csillapítási arányát. Ennek összhangban kell lennie a ténylegesen használt szonda csillapítási arányával, hogy az oszcilloszkópból kiolvasott szám legyen a valós adat. Például, ha a használt feszültségszonda ×10-re van állítva, akkor ebben az időben a szonda opcióját is ×10-re kell állítani.
2. Trigger beállításai:
Típus: Edge
Forrás: a ténylegesen kiválasztott csatorna, például a CH1 csatorna lesz a tesztelés, akkor itt a CH1-et kell kiválasztani.
Lejtése: felfelé.
Trigger mód: Ha valós időben figyeli a hullámos jelet, válassza az „Auto” lehetőséget a triggereléshez. Az oszcilloszkóp automatikusan követi az aktuális mért jel változásait és megjeleníti azt. Ekkor a mérés gomb beállításával valós időben is megjelenítheti a szükséges mért értéket. Ha azonban egy bizonyos mérés közben szeretné rögzíteni a jel hullámformáját, akkor a trigger módot „normál” triggerre kell állítani. Ezen a ponton a triggerszint méretét is be kell állítani. Általában, ha ismeri a mért jel csúcsértékét, állítsa a trigger szintet a mért jel csúcsértékének 1/3-ára. Ha nem ismert, a triggerszint kissé lejjebb állítható.
Csatolás: DC vagy AC..., általában AC csatolás.
3. Mintavételi hossz (másodperc/rács):
A mintavételi hossz beállítása határozza meg, hogy a szükséges adatok mintavételezhetők-e. Ha a beállított mintavételi hossz túl nagy, a tényleges jel nagyfrekvenciás összetevői kimaradnak; ha a beállított mintavételi hossz túl kicsi, a mért tényleges jelnek csak egy része látható, és a valós tényleges jel nem érhető el. Ezért a tényleges mérés során a gombot előre-hátra kell forgatni, és óvatosan figyelni, amíg a megjelenített hullámforma valódi és teljes hullámforma nem lesz.
4. Mintavételi módszer:
A tényleges igényeknek megfelelően beállítható. Például, ha meg kell mérni a hullámosság PP értékét, akkor a legjobb a csúcsmérési módszert választani. A mintavételi idők száma a tényleges igények szerint is beállítható, ami a mintavételi gyakorisághoz és mintavételi hosszhoz kapcsolódik.
5. Mérés:
A megfelelő csatorna csúcsmérésének kiválasztásával az oszcilloszkóp segíthet a szükséges adatok időben történő megjelenítésében. Ugyanakkor kiválaszthatja a megfelelő csatorna frekvenciáját, maximális értékét, négyzetes középértékét stb.
Az oszcilloszkóp ésszerű beállításával és szabványosított működésével elérhető a szükséges hullámos jel. A mérési folyamat során azonban ügyelni kell arra, hogy más jelek ne zavarják magát az oszcilloszkóp szondát, nehogy a mért jel ne legyen elég igaz.
