Melyek a gyúlékony gázérzékelők észlelési elvei?
A katalitikus égésű típusú éghető gázdetektor a tűzálló fém platinahuzal ellenállás-változását használja fel melegítés után az éghető gázok koncentrációjának meghatározására. Amikor éghető gáz kerül a detektorba, az oxidációs reakciót (lángmentes égést) idéz elő a platinahuzal felületén, és a keletkező hő megnöveli a platinahuzal hőmérsékletét, ami a platinahuzal ellenállásának megváltozását eredményezi. Ez a változás az éghető gázok koncentrációjának meghatározására szolgál.
Az infravörös optikai éghető gázérzékelő infravörös érzékelőt használ a szénhidrogén éghető gázok érzékelésére a helyszíni környezetben az infravörös fényforrás abszorpciós elvén keresztül. Az ilyen típusú detektorok szabadalmaztatott "kis plug and play cserélhető" infravörös optikai érzékelőt használnak, amely hosszú távú stabilitást és minimális időszakos karbantartást igényel. Az infravörös gázérzékelők kiváló alternatívát jelentenek a hagyományos katalitikus égésérzékelőkkel szemben bizonyos mérési környezetekben.
Mindkét típusú detektornak megvannak a sajátos alkalmazási környezetei és előnyei. Például a katalitikus detektorok alkalmasak olyan környezetekre, ahol gyakran vannak kitéve katalitikus mérgező gázoknak és magas a gyúlékony gázok kibocsátása, míg az infravörös optikai detektorok inkább oxigénhiányos környezetekben és olyan környezetben, ahol az észlelés nehezen elérhető. A tipikus alkalmazási forgatókönyvek közé tartoznak a tengeri üzemi platformok és fúróplatformok, finomítók, petrolkémiai üzemek, sűrített földgáz és cseppfolyósított gáz kezelése, szennyvízkezelés, vegyi üzemek, szivattyútelepek és hőerőművek
