Infravörös hőmérők segítségével számítsa ki a meredekséget és az emissziós tényezőt
hogyan határozzuk meg a lejtőt
A meredekség meghatározásának hatékony módszerei közé tartozik az objektum hőmérsékletének szondával (például RTD-vel), hőelemmel vagy más alkalmas eszközzel történő mérése. A tényleges hőmérséklet megállapítása után addig állítsa be az emissziós tényezőt, amíg az érzékelőfej hőmérséklete megegyezik a ténylegesen mért hőmérséklettel, azaz a megfelelő meredekség értéket nem kapja meg.
Hogyan határozzuk meg az emissziót
1. Használjon szondát (például RTD), hőelemet vagy más megfelelő módszert a tárgy tényleges hőmérsékletének mérésére. Addig állítsa az emissziós tényező értékét, amíg az érzékelőfej hőmérséklete megegyezik a tényleges hőmérséklettel, azaz a megfelelő emissziós tényezőt nem kapjuk meg.
2. Ha a tárgy felületének egy része bevonható, akkor a tárgy felülete feketíthető matt korommal. Jelenleg az emissziós tényező körülbelül 0,98. Állítsa az emissziós tényezőt 0,98-ra, és mérje meg a megfeketedett rész hőmérsékletét. Végül mérje meg az objektum elfeketedett részével szomszédos területet, és állítsa be az emissziós tényezőt, amíg a leolvasott hőmérséklet megegyezik a tényleges hőmérséklettel. Ez a helyes emissziós tényező.
3 Optimalizálja a felületi hőmérséklet mérését a következő kritériumok szerint:
1. Mérőműszerrel mérje meg egy tárgy emissziós tényezőjét.
2. Próbálja elkerülni a tükröződést; védje a tárgyat a környező környezet magas hőmérsékletű hőforrásától.
3. Ha az objektum hőmérséklete magas, és több átfedő hullámhossz áll rendelkezésre, válasszon rövidebb hullámhosszt.
4. Átlátszó anyagokhoz, például üveghez; a hőmérséklet mérésekor ügyeljen arra, hogy a háttérhőmérséklet egyenletes legyen és alacsonyabb legyen, mint a tárgy hőmérséklete.
5. Ha az emissziós tényező kisebb, mint 0,9, az érzékelőfejet és a céltárgy felületét a lehető legfüggőlegesebben kell tartani. Ne hagyja, hogy az érzékelőfej tengelye és a tárgy felületi normálisa közötti szög 45 foknál nagyobb legyen
