Három módszer az ellenállás mérésére multiméterrel
1. Kétsoros módszer
A kétvezetékes módszer az ellenállásmérés általánosan használt módszere, az alábbiak szerint:
Csatlakoztassa a multiméter V plusz végét az ellenállás egyik végéhez, a V végét pedig az ellenállás másik végéhez, majd állítsa be a multimétert a mérésre. A multiméter az Ohm-törvény alapján meg tudja határozni az ellenállást úgy, hogy forrásáramot ad egy ellenállásra, majd kiszámítja az ellenálláson lévő feszültséget.
A fenti egyszerűsített példánál az R vezetékellenállás okoz nagyobb problémát, mert a feszültség a fenti három ellenállás feszültsége. Ez a hatás kis ellenállás esetén nagyobb, általában 30KΩ esetén ez a hatás nagyon szembetűnő. Természetesen ezek a nagy pontosságú helyzetekre valók. Ha a pontossági követelmények nem magasak, akkor ez a módszer használható.
Ez az R vezetékellenállás okozta hatás a multiméter egyes relatív értékmérési funkcióival kiküszöbölhető. E problémák kiküszöbölése érdekében először azt kell meghatározni, hogy honnan származnak ezek a problémák. Ezt úgy érheti el, hogy az ellenállást 0Ω-ra állítja.
Ha az összes ellenállást a tesztkapocs-vezetékek mindkét végére helyezi, akkor a két vezetéken keresztül mérheti a relatív érték mérését.
2. Négysoros módszer
A négyvezetékes módszer ideális kis ellenállású mérésekhez, mivel a relatív érték mérési funkció nélkül kiküszöböli a vezetékek hatásait. Ezek a kalibrálások mind automatikusak.
A négyvezetékes módszernél a multiméter V plusz és V- kapcsai továbbra is áramot szolgáltatnak az ellenálláshoz a vezetékeken keresztül. A feszültségesés itt a vezetékellenállás és a vizsgált ellenállás összege.
A vezetéket az ellenállás mindkét végéhez csatlakoztatják, és megmérik az ellenálláson lévő feszültséget. Ennek a résznek a feszültsége nem tartalmazza a kapcsolórendszer azon részét, amely a mérővezetéken (vagy a multiméteren) keresztül csatlakozik a DUT-hoz. A kapcsolórendszerrel kapcsolatos részletekért lásd a kapcsolódó cikkeket, a voltmérő bemeneti impedanciája a elég nagy ahhoz, hogy ne adjon át feszültséget, és ne hozzon létre hibás feszültséget a vezeték ellenállásán.
Mindezek az olvasási visszajelzések az ellenálláson alapulnak, és valójában a mérővezetékek ellenállásán. A négyvezetékes módszer nagyon pontos, ismételhető és stabil ellenállásmérési módszer, és különösen alkalmas kis értékű ellenállások mérésére, akár 10 milliohmosig. De nagy ellenállás mérésére ez a módszer nem alkalmas, mert a voltmérő bemeneti ellenállása és szivárgási árama befolyásolja a leolvasást. Általában a négyvezetékes módszer nem ajánlott.
3. Hatsoros módszer
A hathuzalos ellenállásérték, amely alkalmas az ellenállás azon részének ellenállásának mérésére, amely söntszerkezettel rendelkezik. Például egy automatizált tesztrendszerben a tesztelni kívánt ellenállások mindegyike a PCB-re van forrasztva, amit a környező áramkör más alkatrészei befolyásolnak.
A vizsgált ellenállás leválasztása érdekében általában egy védelmi feszültséget adnak a felhasználó által meghatározott csomóponthoz, és ezt a védelmi feszültséget a V plusz kapocs feszültségpufferterülete hajtja meg. Ez a védelmi feszültség biztosíthatja, hogy a multiméter feszültsége más utakra szivárogjon.
A következő példa bemutatja a hatvezetékes módszer működését:
Ahogy a fenti képen látható, a 30KΩ-os ellenállással párhuzamosan két ellenállás van, az egyik 510Ω-os, a másik pedig 220Ω-os. Normál ellenállásmérés esetén ez az 510Ω és 220Ω elvezetné a forrásáramot a multiméterről, ami téves leolvasást eredményezne. Ha érzékeli a feszültséget ezen a 30KΩ-os ellenálláson, majd ugyanazt a feszültséget csatlakoztatja az 510Ω-os és 210Ω-os ellenállásokhoz, akkor nem lesz áram a bypass-on. A védelmi feszültség biztosíthatja, hogy a feszültség megegyezzen a V plusz kapocs feszültségével, és a 220Ω-os áramot a védelmi forrás biztosítja. Ebben az esetben a multiméter pontosan tudja tesztelni a 30Ω-os ellenállás ellenállását.
Ennek a védelmi terminálnak az áramterhelhetőségét a klasszikus DMM (rövidzárvédelemmel) korlátozza, így korlátozva lesz a meghajtók száma.
Az ellenállás a 4-vezeték-kivezetés kisfeszültségű oldalához csatlakozik, a védelmi kapocs pedig egy hőbiztosíték-ellenállás vagy Rb. A védelmi forrásáram megléte miatt ez az ellenállás nem lehet kisebb, mint az Rbmin ellenállása, mert:
Rbmin{{0}}Io*Rx/0,02
Itt Io a kiválasztott forrásáram, és Rx a vizsgált ellenállás.
Például, ha egy 330 Ω-os ellenállást választanak ki, és egy 300 Ω-os ellenállást tesztelnek, az Rb minimális ellenállásértéke 15 Ω.
Az Ra maximális terhelési ellenállás miatt nincs határ, mindaddig, amíg a mérés polaritása meg van választva, addig hatékony lesz, mert Ra-ból Rb lehet és az ellenkezője. A legjobb a mérés polaritását beállítani, mert Ra nagyobb, mint mindkét terhelési ellenállás.
A hatvezetékes ellenállásmérés módszerét kifejezetten a 330KΩ ellenállás mérésére tervezték. Abban az esetben, ha az ellenállás értéke ennél nagyobb, akkor a hatvezetékes módszer konfigurációja használható, de a multimétert kétvezetékes módra kell állítani (ennek alacsonyabb a forrásáram).
