A zajszintmérők működési elve és összetétele
A levegőmolekulák inherens szabálytalan mozgása és kölcsönös taszítása statikus erőt hoz létre, amelyet légköri nyomásnak nevezünk. A hang a levegőmolekulák rezgése, és a vibráló levegőmolekulák további nyomást-fejtenek az általuk áthaladó keresztmetszetre, amelyet hangnyomásnak neveznek. A hangnyomás sokkal kisebb, mint a légköri nyomás. Általában a hangnyomásszintet használják a hang méretének leírására. Ez azt jelenti, hogy egy nagyon kis hangnyomás, p{5}} x 10-5 Pa referencia hangnyomás. A mért p hangnyomás és a p0 referenciahangnyomás arányának 20-zal való megszorzásával kapott értéket hangnyomásszintnek nevezzük, mértékegysége decibel (db). A decibel (dB) az amerikai telefonfeltaláló Bellről kapta a nevét, mivel a decibel mértékegysége túl nagy, a decibel 1/10-ét használják. A decibelek számítása nem lineáris arány, hanem logaritmikus arány. Ha decibeleket használunk a hang leírására, akkor a frekvenciát egyidejűleg kell megadni.
A zajszintmérő működési elve és összetétele
A zajszintmérő a zajmérés alapvető eszköze, amely jellemzően mikrofonból, előerősítőből, csillapítóból, erősítőből, frekvenciasúlyozó hálózatból és effektív értékjelző fejből áll.
A zajszintmérő működési elve a következő:
A hangot egy mikrofon elektromos jellé alakítja, majd az impedanciát egy előerősítő alakítja át, hogy a mikrofont csillapítóval illessze. Az erősítő hozzáadja a kimenő jelet a súlyozási hálózathoz, frekvenciasúlyozást végez a jelen (vagy külső szűrőn), majd a jelet egy csillapítón és erősítőn keresztül egy bizonyos amplitúdóig felerősíti, és továbbítja az effektív érték detektornak (vagy külső szintrögzítőnek). A zajszint értéke a jelzőfejen jelenik meg.
