A zajszintmérők súlyozott súlyozásának jelentése
Jelzaj arány (SNR)
A hasznos jelteljesítmény és a haszontalan zajteljesítmény arányára utal. Általában béta-ban mérik. Mivel a teljesítmény az áramerősség és a feszültség függvénye, a jel-zaj viszony feszültségértékek segítségével is kiszámítható, ami a jelszint és a zajszint aránya. A számítási képlet azonban kissé eltér. A jel-zaj arány kiszámítása a teljesítményarány alapján: S/N=10 log A jel-zaj arány kiszámítása feszültség alapján: S/N=10 log A jel-zaj arány logaritmikus kapcsolata miatt -zajarány és teljesítmény vagy feszültség, a kimeneti érték és a zajérték arányának jelentős növelése szükséges. Például, ha a jel-zaj arány 100 dB, a kimeneti feszültség 10 000-szerese a zajfeszültségnek. Elektronikus áramkörök esetében ez nem könnyű feladat.
Ha egy erősítőnek magas a jel-zaj aránya, az azt jelenti, hogy az északi nézet csendes. Az alacsony zajszint miatt sok, a zaj által elfedett, gyenge hangrészlet jelenik meg, ami megnövekedett lebegő hangot, fokozott levegőérzékelést és megnövelt dinamikatartományt eredményez. Nincsenek szigorú megkülönböztetési adatok annak mérésére, hogy az erősítő jel-zaj viszonya jó-e vagy rossz. Általánosságban elmondható, hogy jobb, ha körülbelül 85 dB vagy magasabb. Ha a küszöb alatt van, bizonyos hangos hallgatási helyzetekben nyilvánvaló zaj hallható a zenei résekben. A zajszint fogalma a jel-zaj viszony mellett az erősítők zajszintjének mérésére is használható. Ez tulajdonképpen egy jel/zaj viszony érték, amelyet feszültség segítségével számítanak ki, de a nevező egy fix szám: 0,775 V, a számláló pedig a zajfeszültség. Ezért a zajszint és a jel-zaj viszony közötti különbség: az előbbi egy abszolút szám, míg az utóbbi egy relatív szám.
A termék kézikönyvében a specifikációs táblázat adatai után gyakran egy A szó található, ami A-súlyt jelent, ami A súlyt jelent. A súly egy bizonyos érték bizonyos szabályok szerinti módosítását jelenti. Az emberi fül középfrekvenciás objektumokra való érzékenysége miatt, ha egy erősítő jel-zaj aránya a közbülső frekvenciasávban elég nagy, még akkor is, ha a jel-zaj arány valamivel alacsonyabb, mint az alacsony és a magas frekvenciasávokat, az emberi fül számára nem könnyű felismerni. Látható, hogy ha a súlyozásos módszert alkalmazzuk a jel-zaj viszony mérésére, annak értéke mindenképpen nagyobb lesz, mint ha nem alkalmazzuk a súlyozási módszert. Az A súlyozás szempontjából az értéke nagyobb a súly figyelembe vétele nélkül.
Ezen túlmenően, az emberi hallásérzékelés különböző érzékenységének különböző frekvenciákon történő szimulálása érdekében a hangszintmérőben van egy hálózat, amely képes szimulálni az emberi fül hallási jellemzőit, és korrigálni tudja az elektromos jelet, hogy megközelítse a hallásérzetet. Ezt a hálózatot súlyozott hálózatnak nevezik. A súlyozott hálózaton keresztül mért hangnyomásszint már nem egy objektív fizikai mennyiség (úgynevezett lineáris hangnyomásszint), hanem egy hallásérzékeléssel korrigált hangnyomásszint, amelyet súlyozott hangszintnek vagy zajszintnek neveznek.
Általában háromféle súlyozott hálózat létezik: A, B és C. Az A-súlyozott hangszint az 55 dB alatti alacsony intenzitású zaj frekvenciakarakterisztikáját szimulálja az emberi fülben, a B-súlyozott hangszint a közepes intenzitású zaj frekvenciakarakterisztikáját szimulálja 55 dB és 85 dB között, a C-súlyozott hangszint pedig a nagy intenzitású zaj frekvenciajellemzőit szimulálja. A fő különbség a három között a zaj alacsony frekvenciájú összetevőinek csillapítási foka, ahol A csillapítása a legnagyobb, B a második, C pedig a legkisebb. Az emberi fül hallási tulajdonságaihoz közel álló jelleggörbéje miatt az A-súlyozott hangszintet jelenleg széles körben alkalmazzák a zajmérésben a világon, míg a B és C hangszintet fokozatosan nem használják.
