A digitális multiméterek lassan fejlődtek a történelem során. A korai multiméterek mágnest használtak a tű számlapjának eltérítésére, ugyanúgy, mint a klasszikus galvanométereknél; a modernek LCD vagy VFD (vákuumfluoreszcens kijelző) által biztosított digitális kijelzőt használnak.
Az analóg multimétereket nem nehéz megtalálni a használt piacon, de kevésbé pontosak, mert mind a nullázás, mind a műszerfal pontos leolvasása hajlamos a torzításra.
Egyes analóg multiméterek vákuumcsöveket használnak a bemeneti jel erősítésére. Az ilyen típusú multimétereket vákuumcsöves voltmérőknek (VTVM, Vacuum Tube Volt Meters) vagy vákuumcsöves multimétereknek (VTMM, Vacuum Tube Multimeters) is nevezik.
A modern multiméterek mind digitálisak, és kizárólag digitális multiméterként (DMM, Digital MultiMeter) hivatkoznak rájuk. Ebben a készülékben a mérendő jelet digitális feszültséggé alakítják és digitális előerősítővel felerősítik, majd az értéket közvetlenül a digitális kijelzőn jelenítik meg; ezzel elkerülhető a parallaxis okozta eltérés a leolvasásban.
Hasonlóképpen, a jobb áramkör és elektronika javítja a mérési pontosságot. A régebbi analóg mérőórák alappontossága 5 százalék és 10 százalék között volt, a modern hordozható DMM-ek ±0,025 százalékot érnek el, az asztali eszközök pedig még pontosabbak a milliomodrészekre.
