A metallográfiai mikroszkópok fejlődése és alkalmazása
A teleszkóp képalkotási elve hasonló a mikroszkópéhoz. A teleszkópok tanulmányozása során az olasz Galileo és a német Kepler megváltoztatta az objektívlencse és a szemlencse közötti távolságot, hogy ésszerű optikai útstruktúrát hozzon létre a mikroszkóp számára. Az akkori optikai mesterek mikroszkópok gyártásával, promóciójával és fejlesztésével foglalkoztak. A bányászat rohamos fejlődése miatt szükséges a fémek belső szerkezetének mikroszkópos megfigyelése, és hivatalosan is debütált a metallográfiai mikroszkóp, amely kezdetben lefektette a metallográfiai mikroszkóp alapvető szerkezeti vázát.
1665 körül Hooke durva és finom fókuszáló mechanizmusokat, megvilágító rendszert és munkaasztalt adott hozzá a minták mikroszkóphoz történő szállításához. A folyamatos fejlesztés után ezek az alkatrészek nemcsak tisztábbá, gyorsabbá és könnyebben hordozhatóvá teszik a metallográfiai mikroszkópok képalkotását, hanem a modern metallográfiai mikroszkópok alapelemévé is válnak.
A 19. században a kiváló minőségű akromatikus immerziós objektívek megjelenése nagymértékben javította a metallográfiai mikroszkópok finom szerkezetek megfigyelési képességét. Ez elősegíti a metallográfiai mikroszkópok előrehaladását az orvosi és biológiai kutatásokba. 1827-ben az Amici elsőként alkalmazott folyadékimmerziós objektívet, amely meghosszabbította az objektív élettartamát és biztosította a képminőséget. Az 1870-es években a német apát (a Zeiss alapítója) lefektette a mikroszkópos képalkotás és a részecskemikroszkópia klasszikus elméleti alapjait. Ezek elősegítették a metallográfiai mikroszkópgyártás és a mikroszkópos megfigyelési technológia gyors fejlődését.
Miközben magának a mikroszkópnak a szerkezete is fejlődik, a mikroszkópos megfigyelési technológia is folyamatosan újul: 1850-ben jelent meg a polarizált fénymikroszkópia; 1893-ban jelent meg az interferencia mikroszkóp, amely ma a mikromolekuláris interferencia mikroszkóp; 1935-ben a Zeiss mérnökei és fizikusai, Zelnick feltalálta a fáziskontraszt mikroszkópot, amelyért 1953-ban elnyerte a fizikai Nobel-díjat. A klasszikus optikai mikroszkóp optikai alkatrészek és precíziós mechanikai alkatrészek kombinációja. Az emberi szemet használja vevőként a nagyított kép megfigyelésére. Később a mikroszkóphoz fényképészeti eszközt is csatoltak, vevőként pedig fényérzékeny filmet használtak, amely rögzíthető és tárolható. Így született meg a videomikroszkóp. A modern időkben az optoelektronikai alkatrészeket, televíziós kameracsöveket és töltéscsatolókat gyakran használják mikroszkópok vevőegységeiként, és mikroelektronikai számítógépekkel összekapcsolva teljes képinformáció-gyűjtő és -feldolgozó rendszert alkotnak.
A technológia folyamatos fejlődésével és a berendezések folyamatos fejlesztésével a mai metallográfiai mikroszkópok képalkotási és fényforrási szempontból tovább fejlődtek, mint a korai mikroszkópok. A korai mikroszkópok elsősorban a kromatikus aberráció és a részleges szférikus aberráció korrekciójára összpontosítottak, a korrekció mértékétől függően akromatikus és apokromatikus objektívekkel. A legújabb metallográfiai mikroszkópokban kellő figyelmet fordítottak az olyan aberrációkra, mint a tárgymező görbülete és torzulása. Az objektívlencse és a szemlencse ezen aberrációinak korrigálása után nemcsak a kép tiszta, hanem a lapossága is nagy tartományban megtartható, ami különösen fontos a metallográfiai mikrofotózásnál. Ezért ma már széles körben használják a plan akromatikus objektíveket, a plan apokromatikus objektíveket és a széles látószögű okulárokat. Ezenkívül a legkorábbi metallográfiai mikroszkópok közönséges izzólámpákat használtak a megvilágításhoz. Később a fényerő és a fényhatás javítása érdekében megjelentek a kisfeszültségű volfrámlámpák, szénívlámpák, xenonlámpák, halogénlámpák, higanylámpák stb. Egyes speciális teljesítményű mikroszkópokhoz monokromatikus fényforrásokra, nátriumlámpákra van szükség.
A kohászati mikroszkópok ma már széles körben használhatók orvosi és egészségügyi intézményekben, laboratóriumokban, kutatóintézetekben, főiskolákon és egyetemeken biológia, patológia, bakteriológiai megfigyelés, oktatás és kutatás, klinikai kísérletek és rutin orvosi ellenőrzések céljára; gyári és laboratóriumi anyagok vizsgálatához Elemzés és azonosítás. A metallográfiai mikroszkóp elsősorban a fémek belső szerkezetének azonosítására és elemzésére szolgál. A metallográfia tanulmányozásának fontos eszköze, és kulcsfontosságú eszköz az ipari szektor számára a termékminőség azonosítására. A műszer olyan kameraeszközzel van felszerelve, amely képes metallográfiai képek rögzítésére és elemzésére. Mérések és elemzések végrehajtása a grafikonon, valamint olyan funkciók végrehajtása, mint a képek szerkesztése, kiadása, tárolása és kezelése. Könnyű kezelhetősége, nagy látómezeje és viszonylag alacsony ára miatt a metallográfiai mikroszkópok még mindig a leggyakrabban használt műszerek a rutinellenőrzés és kutatás során.
