A különbség a valós idejű oszcilloszkóp és a mintavevő oszcilloszkóp között
mintavevő oszcilloszkóp
A mintavevő oszcilloszkópokat ismétlődő jelek rögzítésére, megjelenítésére és elemzésére tervezték. Az ismétlődő jelekhez trigger képességek is be vannak állítva. Amikor az első triggerfeltétel teljesül, a mintavevő oszcilloszkóp egy sor nem összefüggő mintát fog rögzíteni egymástól időben. Az oszcilloszkóp késlelteti ezt a triggerpontot, és megkezdi a következő adatgyűjtési sorozatot, és a rögzített pontokat az első mintakészlettel együtt a kijelzőre helyezi. Ennek a műveletnek a végtelen perzisztencia módban történő megismétlése olyan hullámformát hoz létre, amely szükségtelenné teszi a folyamatos adatgyűjtést. A triggerelés és a késleltetés olyan technikai elemek, amelyek a triggerek közötti időfelbontás szabályozására szolgálnak a nagy mérési pontosság elérése érdekében. Mivel triggerenként csak néhány pontot rögzít és dolgoz fel, a memóriamélység nem kritikus specifikáció. A mintavételezési gyakoriság sem kulcsfontosságú műszaki specifikáció. Azonban az első triggerfeltétel és a következő triggerfeltétel közötti időintervallum pontossága a legfontosabb.
A valós idejű oszcilloszkópokat gyakran DSO-nak (Digital Storage Oscilloscope) vagy MSO-nak (Mixed Signal Oscilloscope) nevezik. A legtöbb ma kapható oszcilloszkóp valós idejű oszcilloszkóp. A valós idejű oszcilloszkópok sávszélessége néhány MHz-től több tíz GHz-ig terjed, az árak pedig néhány száz dollártól több százezer dollárig terjednek. A mintavevő oszcilloszkópokat gyakran DCA-nak (Digital Communications Analyzers) nevezik, sávszélességük több tíz GHz-ig terjed, és főként nagy sebességű soros buszok, optikai eszközök és órajelek elemzésére használják. A sávszélesség növekedésével a mintavevő oszcilloszkópok és a valós idejű oszcilloszkópok több alkalmazási területen kezdenek átfedni.
A valós idejű oszcilloszkópok és a mintavevő oszcilloszkópok digitalizálásának útja alapvetően ugyanaz. A bemeneti jel áthalad az oszcilloszkóp front-end jelkondicionáló áramkörén, digitalizálódik, elmentődik a memóriába, és végül megjelenik a képernyőn. A két oszcilloszkóp mögöttes technológia azonban egészen más.
valós idejű oszcilloszkóp
A valós idejű oszcilloszkóp trigger ASIC technológiát tartalmaz, amely lehetővé teszi a felhasználó számára, hogy meghatározza az érdeklődésre számot tartó eseményeket, mint például a növekvő feszültségküszöb, a beállítási és tartási megsértések vagy a minta triggerelése. Normál adatgyűjtési módban, amikor az oszcilloszkóp trigger áramköre ezt az eseményt észleli, az oszcilloszkóp rögzíti és elmenti a triggerpont közelében lévő egymást követő mintavételi pontokat, és frissíti a kijelzőt a rögzített adatokkal. A valós idejű oszcilloszkópok egyszeri rögzítési módban vagy folyamatos rögzítési módban működhetnek. Egylövés módban az oszcilloszkóp egyetlen felvételt hajt végre, és a memóriamélység és a mintavételezési frekvencia beállításai alapján egy sor egymást követő mintát jelenít meg.
Miután az oszcilloszkóp egyetlen nyomot rögzít, a felhasználó bármilyen érdekes eseményre pásztázhat és nagyíthat. Folyamatos üzemmódban az oszcilloszkóp folyamatosan észleli és megjeleníti az összes olyan állapotot, amely megfelel a trigger specifikációjának. A változó tartósság vagy a végtelen perzisztencia lehetővé teszi, hogy több rögzített jelet átfedjen az eredeti jelre. A folyamatos mód lehetővé teszi a felhasználó számára, hogy valós időben tekintse meg a tesztelt eszközt. Emelkedési idő vagy impulzusszélesség mérések, matematikai függvények vagy FFT analízis végezhetők egyszeri vagy folyamatosan ismétlődő adatgyűjtési módban. A 6 GHz alatti sávszélességű valós idejű oszcilloszkópok többsége 1MΩ-os és 50MΩ-os bemenettel rendelkezik, amelyek különféle szondákkal és kábelekkel használhatók.
A valós idejű oszcilloszkópokat három fontos műszaki specifikáció határozza meg: sávszélesség, mintavételezési sebesség és memóriamélység. A valós idejű oszcilloszkóp kiválasztásakor más fontosabb műszaki előírásokat is figyelembe kell venni.
