A zajszintmérő összetétele és funkciója
A hangszintmérő általában egy mikrofonból, egy erősítőből, egy csillapítóból, egy súlyozó hálózatból, egy detektorból, egy jelzőmérőből és egy tápegységből áll.
(1) Mikrofon Olyan eszköz, amely a hangnyomásjelet feszültségjellé alakítja, más néven mikrofonnak, és egy érzékelő. A gyakori mikrofonok a kristály-, elektret-, mozgó tekercs- és kondenzátor mikrofonok. A mozgó tekercs érzékelő egy rezgő membránból, egy mozgó tekercsből, egy állandó mágnesből és egy transzformátorból áll. A rezgő membrán rezegni kezd, miután hanghullám nyomásnak van kitéve, és a vele felszerelt mozgatható tekercset a mágneses térben rezgésbe hajtja, indukált áramot generálva. Az áramerősség a rezgő membránra ható akusztikus nyomás nagyságától függően változik. Minél nagyobb a hangnyomás, annál nagyobb a generált áram; minél kisebb a hangnyomás, annál kisebb a generált áram
A kapacitív érzékelők főleg fémmembránokból és fémelektródákból állnak, amelyek közel vannak egymáshoz, amelyek lényegében lapos kondenzátorok. A fémmembrán és a fémelektródák alkotják a lapos kondenzátor két lemezét. Ha a membránt hangnyomásnak teszik ki, a membrán deformálódik, változik a két lemez közötti távolság és a kapacitás is megváltozik, ezáltal váltakozó feszültség keletkezik, amelynek hullámalakja arányos a mikrofon lineáris tartományán belüli hangnyomásszinttel. a hangnyomásjel feszültségjellé alakításának funkciója.
A kondenzátor mikrofon ideális mikrofon az akusztikus mérésekhez. Előnyei a nagy dinamikatartomány, a lapos frekvencia-válasz, a nagy érzékenység és a jó stabilitás általános mérési környezetben, ezért széles körben használják. Mivel a kapacitív érzékelő kimeneti impedanciája nagyon magas, az impedancia transzformációt az előerősítőn keresztül kell végrehajtani. Az előerősítő a hangszintmérő belsejébe van beszerelve, közel ahhoz a részhez, ahol a kapacitív érzékelő fel van szerelve.
(2) Erősítők és csillapítók Számos, jelenleg népszerű hazai és import erősítő kétfokozatú erősítőt használ az erősítő áramkörben, nevezetesen a bemeneti erősítőt és a kimeneti erősítőt, amelyek feladata a gyenge elektromos jelek felerősítése. A bemeneti csillapító és a kimeneti csillapító a bemeneti jel csillapításának és a kimeneti jel csillapításának megváltoztatására szolgál úgy, hogy a mérőfej mutatója a megfelelő pozícióba mutasson, és az egyes fokozatok csillapítása 1{{3 }} decibel. A bemeneti erősítő által használt csillapító beállítási tartománya az alsó vég mérésére szolgál (például 0–70 decibel), a kimeneti erősítő által használt csillapító beállítási tartománya pedig a felső vég mérésére (70–120 decibel). A bemeneti és kimeneti csillapítók tárcsája gyakran eltérő színben készül, jelenleg a fekete és az átlátszó párosítása gyakran történik. Mivel sok zajszintmérő magas és alacsony értéke 70 decibellel van korlátozva, ezért forgáskor meg kell akadályozni a határérték túllépését, hogy ne sérüljön meg a készülék.
(3) Súlymérő hálózat Az emberi hallás különböző érzékenységének különböző frekvenciákon történő szimulálására beépített egy olyan, amely képes szimulálni az emberi fül hallási jellemzőit, és az elektromos jelet a halláshoz hasonló hálózatra korrigálni. . Ezt a hálózatot súlyozási hálózatnak nevezik. A súlyozási hálózaton keresztül mért hangnyomásszint már nem az objektív fizikai mennyiség hangnyomásszintje (ún. lineáris hangnyomásszint), hanem a hallásérzékeléssel korrigált hangnyomásszint, amelyet súlyozott hangszintnek vagy zajszintnek nevezünk.
Általában háromféle súlyozási hálózat létezik: A, B és C. Az A-súlyozott hangszint az emberi fül frekvenciakarakterisztikáját szimulálja az 55 decibel alatti alacsony intenzitású zajra; a B-súlyozású hangszint az 55 és 85 decibel közötti közepes intenzitású zaj frekvenciakarakterisztikáját szimulálja; a C-súlyozott hangszint a nagy intenzitású zaj jellemzőit szimulálja. A három különbség a zaj kisfrekvenciás összetevőinek csillapítási foka. Az A csillapítja a legjobban, ezt követi a B és a C a legkevésbé. Az A-súlyozott hangszint a világon a legszélesebb körben alkalmazott zajmérés, mert jelleggörbéje közel áll az emberi fül hallási jellemzőihez, és fokozatosan alkalmazzák a B-t és a C-t. A zajszintmérőkről leolvasott zajszintnek jeleznie kell a mérés körülményeit.
(4) Geofon és indikátormérő A felerősített jel mérőn keresztül történő megjelenítéséhez geofonra is szükség van, amely a gyorsan változó feszültségjelet lassabban változó egyenfeszültségű jellé alakítja. Ennek az egyenfeszültségnek a nagysága arányos a bemeneti jel nagyságával. A mérési igényeknek megfelelően a detektor csúcsdetektorra, átlagdetektorra és fekete RMS detektorra osztható. A csúcsdetektor egy adott időintervallum maximális értékét tudja megadni, az átlagdetektor pedig egy adott időintervallumban méri az abszolút átlagértékét. Gyökér-négyzet detektorokat használnak a legtöbb méréshez, kivéve az impulzív hangokat, például a lövöldözést, amelyek csúcsméréseket igényelnek. A négyzetes középérték detektor négyzetre, átlagolására és négyzetgyökére tudja tenni a váltakozó áramú jelet, hogy megkapja a feszültség négyzetes középértékét, és végül a feszültség négyzetes középértékét küldje el a jelzőfejnek. A kijelző mérőfej egy elektromos mérő. Amíg a skálája kalibrálva van, a zajszint decibelértéke közvetlenül leolvasható a mérőfejről. A zajszintmérő mérőfej csillapításának általában két fokozata van: "gyors" és "lassú". A „gyors” fogaskerék átlagos ideje 0,27 s, ami nagyon közel áll az emberi hallószerv élettani átlagidejéhez; a "lassú" fokozat átlagos ideje 1,05 s. Állandósult zaj mérése vagy a zajszint változási folyamat rögzítése esetén célszerűbb a „gyors” sebességfokozat használata; amikor a mért zaj ingadozása viszonylag nagy, célszerűbb a "lassú" fokozat alkalmazása. A mérőhely igényeinek kielégítése érdekében a zajszintmérő általában háromlábú állvánnyal rendelkezik, így szükség szerint az állványra rögzíthető.
Általában van néhány aljzat a panelen. Ha ezeket az aljzatokat egy hordozható oktávsávos szűrővel kötjük össze, kis léptékű egyszerű spektrumelemző rendszert alkothatnak helyszíni használatra; magnóval kombinálva az élő zaj rögzíthető a szalagra és tárolható későbbi részletesebb kutatás céljából;
