1. A megvilágítás vizsgálatának elve
A megvilágítás a megvilágított síkon kapott fényáram területi sűrűsége. Az illuminométer a megvilágított felület megvilágításának mérésére szolgáló műszer, és ez az egyik leggyakrabban használt műszer a megvilágítás mérésében.
2. A fénymérő szerkezeti elve
Az illuminométer egy fotometrikus fejből (más néven fényvevő szondából, amely magában foglal egy vevőt, egy V(λ) párszűrőt és egy koszinusz korrektort) és egy leolvasó kijelzőből áll. Felépítését az 1. ábra mutatja.
Mérési lépések és módszerek
Munkahelyiségben a megvilágítást minden munkahelyen (pl. asztalon, munkaasztalon) meg kell mérni, majd átlagolni. Üres helyiségben vagy nem dolgozó helyiségben, ahol nincs meghatározott munkavégzés helye, ha csak általános világítást használnak, általában 0,8 m magas vízszintes síkot használnak a megvilágítás mérésére. Osszuk fel a mérési területet egyenlő nagyságú négyzetekre (vagy közel négyzetekre), mérjük meg az Ei megvilágítást minden négyzet közepén, és annak átlagos megvilágítása megegyezik az egyes pontok megvilágításának átlagával.
és energia. Ha az Eav megengedett mérési hibája ±10 százalék, akkor a munkaterhelés csökkenthető a minimális mérési pontok kamra alakindex szerinti kiválasztásával. A kettő kapcsolatát az 1. táblázat tartalmazza. Ha a lámpák száma pontosan megegyezik a táblázatban megadott mérési pontok számával, akkor a mérési pontokat össze kell adni.
A megvilágításmérő (vagy lux mérő) egy speciális műszer a fényerő és a fényerő mérésére. Azaz a fényintenzitás (megvilágítás) mérése a tárgy megvilágításának mértéke, vagyis a tárgy felületén kapott fényáram és a megvilágított terület aránya. Az illuminométer általában egy szelén fotovoltaikus cellából vagy egy szilícium fotovoltaikus cellából és egy mikroampermérőből áll, amint az az ábrán látható.
A megvilágításmérő mérési elve:
A fotovoltaikus cellák olyan fotoelektromos elemek, amelyek közvetlenül alakítják át a fényenergiát elektromos energiává. Amikor a fény eléri a szelén fotocella felületét, a beeső fény áthalad a fém vékony filmen 4 és eléri a félvezető 2 szelénréteg és a 4 fém vékony film közötti határfelületet, és a felületen fotoelektromos hatás keletkezik. A potenciálkülönbség nagysága arányos a fotovoltaikus cella fényfogadó felületének megvilágításával. Ekkor, ha külső áramkör van csatlakoztatva, áram folyik rajta, és az áramértéket egy mikroampermérő jelzi, lux (Lx) skálával. A fotoáram nagysága függ a beeső fény intenzitásától és a hurok ellenállásától. A megvilágításmérő váltószerkezettel rendelkezik, így nagy megvilágítást és alacsony megvilágítást is képes mérni.
A fénymérők típusai:
1. Vizuális illuminométer: kényelmetlen a használata, nem túl pontos, ritkán használt
2. Fotoelektromos megvilágításmérő: általánosan használt szelén fotovoltaikus megvilágításmérő és szilícium fotovoltaikus megvilágításmérő
A fotocellás megvilágításmérő összetétele és felhasználási követelményei:
1. Összetétel: Mikroampermérő, váltógomb, nullpont beállítás, kötőoszlop, fotocella, V(λ) korrekciós szűrő stb.
2. Használati követelmények:
① A fotocellák jó linearitású szelén (Se) vagy szilícium (Si) fotocellákat használnak; hosszú távú működés után jó stabilitást tudnak fenntartani, és nagy érzékenységgel rendelkeznek; ha magas az E, válasszon nagy belső ellenállású fotocellákat, amelyek alacsony érzékenységűek és jó linearitásúak, és nem sérülnek meg könnyen az erős fény hatására
②V (λ) korrekciós szűrő található benne, amely alkalmas különböző színhőmérsékletű fényforrások megvilágítására, és a hiba kicsi
③ A fotocella elé egy koszinuszszög-kompenzátort (opálfehér üveg vagy fehér műanyag) helyeznek el, mert nagy beesési szög esetén a fotocella eltér a koszinusz törvénytől
④ Az illuminométernek szobahőmérsékleten vagy szobahőmérsékleten közel kell működnie (a fotocella eltolódása a hőmérséklettel változik)
Kalibrálási elv:
Besugározza Ls a fotocellát függőlegesen → E=I/r2, változtassa meg az r-t, hogy megkapja a fényáram értékét különböző megvilágítás mellett, és alakítsa át az aktuális skálát a megvilágítási skálára az E és i megfelelő kapcsolatával.
Kalibrálási módszer:
A fényintenzitású standard lámpával pontszerű fényforráshoz hasonló munkatávolságon változtassa meg a fotocella és a szabványos lámpa közötti l távolságot, rögzítse a galvanométer leolvasásait minden távolságban, és számítsa ki az E megvilágítást a fordított négyzet alapján. távolság törvénye E=I/r2. Különböző megvilágítású i fényáram-értékek sorozata nyerhető, amely felhasználható az i fényáram és az E megvilágítás változási görbéjeként, amely az illuminométer kalibrációs görbéje.
A kalibrációs görbét befolyásoló tényezők:
A fotocellát és a galvanométert a csere után újra kell kalibrálni; az illuminométert bizonyos használati idő után (általában egy éven belül 1-2 alkalommal) újra kell kalibrálni; a nagy pontosságú illuminométerek kalibrálhatók szabványos fényintenzitású lámpákkal; A megvilágításmérő kalibrációs tartománya megváltoztathatja az r távolságot, illetve különböző szabványos lámpák is használhatók, illetve kis hatótávolságú árammérő is választható.
