Kapcsoló tápfeszültség indító ellenállás hatása
Az ellenállások kiválasztása a kapcsolóüzemű tápáramkörökben nem csak az áramkör átlagos áramértéke által okozott energiafogyasztást veszi figyelembe, hanem azt is, hogy képesek-e ellenállni a maximális csúcsáramnak. Tipikus példa erre a kapcsoló MOS tranzisztor teljesítmény-mintavételező ellenállása, amely sorba van kötve a kapcsoló MOS tranzisztor és a föld között. Általában ez az ellenállásérték nagyon kicsi, és a maximális feszültségesés nem haladja meg a 2 V-ot. Az energiafogyasztás alapján feleslegesnek tűnik nagy teljesítményű ellenállás használata. Figyelembe véve azonban a kapcsoló MOS tranzisztor maximális csúcsáramának ellenálló képességét, az áram amplitúdója sokkal nagyobb, mint a normál érték az indítás pillanatában. Ugyanakkor az ellenállás megbízhatósága is rendkívül fontos. Ha működés közben áramütés miatt megszakadt az áramkör, akkor a tápfeszültség plusz a hátsó csúcsfeszültséggel megegyező nagy impulzusfeszültség keletkezik a nyomtatott áramköri lap két pontja között, ahol az ellenállás található, és ez letörik. . Ugyanakkor a túláramvédelmi áramkör integrált áramköri IC-jét is lebontja. Emiatt általában egy 2 W-os fémfilm ellenállást választanak ehhez az ellenálláshoz. Egyes kapcsolóüzemű tápegységek párhuzamosan 2-4 1W ellenállást használnak, nem a disszipációs teljesítmény növelésére, hanem a megbízhatóság biztosítására. Még akkor is, ha az egyik ellenállás időnként megsérül, több másik is van, hogy elkerüljék a szakadások előfordulását az áramkörben. Ehhez hasonlóan a kapcsolóüzemű tápegység kimeneti feszültségének mintavételezési ellenállása is döntő jelentőségű. Ha az ellenállás nyitva van, a mintavételi feszültség nulla volt, és a PWM chip kimeneti impulzusa eléri maximális értékét, ami a kapcsoló tápegység kimeneti feszültségének meredek növekedését okozza. Ezen kívül vannak áramkorlátozó ellenállások az optocsatolókhoz (optocsatolókhoz), stb.
A kapcsolóüzemű tápegységeknél az ellenállások sorba kapcsolása elterjedt, nem az ellenállások teljesítményfelvételének vagy ellenállásértékének növelésére, hanem az ellenállás csúcsfeszültség-tűrő képességének javítására. Általában az ellenállások nem fordítanak nagy figyelmet a feszültségállóságukra. Valójában a különböző teljesítmény- és ellenállásértékekkel rendelkező ellenállások rendelkeznek a legmagasabb üzemi feszültséggel. A legnagyobb üzemi feszültségnél a nagy ellenállás miatt az áramfelvétel nem haladja meg a névleges értéket, de az ellenállás is letörhet. Ennek az az oka, hogy a különböző vékonyréteg-ellenállások a film vastagsága alapján szabályozzák ellenállásértékeiket. Nagy ellenállású ellenállások esetén a fólia szinterezése után a fólia hossza hornyolással meghosszabbodik. Minél nagyobb az ellenállás értéke, annál nagyobb a hornyolási sűrűség. Ha nagyfeszültségű áramkörökben használják, szikrakisülés lép fel a hornyok között, ami ellenálláskárosodást okoz. Ezért a kapcsolóüzemű tápegységekben néha több ellenállást szándékosan sorba kapcsolnak, hogy megakadályozzák ennek a jelenségnek a előfordulását. Például az induló torzítási ellenállás a gyakori öngerjesztett kapcsolóüzemű tápegységekben, a DCR abszorpciós áramkörökhöz csatlakoztatott kapcsolócsövek ellenállása a különböző kapcsolóüzemű tápegységekben, valamint az alkalmazási ellenállás a fémhalogén lámpaelőtétek nagyfeszültségű részén.
A PTC és az NTC a hőteljesítmény összetevői közé tartoznak. A PTC-nek nagy a pozitív hőmérsékleti együtthatója, míg az NTC-nek nagy a negatív hőmérsékleti együtthatója. Ellenállási és hőmérsékleti jellemzői, volt amper jellemzői, valamint áram- és időviszonya teljesen eltér a hagyományos ellenállásokétól. A kapcsolóüzemű tápegységekben a pozitív hőmérsékleti együtthatójú PTC ellenállásokat általában olyan áramkörökben használják, amelyek azonnali tápellátást igényelnek. Például a gerjesztő meghajtó integrált áramkör tápellátási áramkörében használt PTC az indítás pillanatában alacsony ellenállási értékével indító áramot biztosít a meghajtó integrált áramkörnek. Miután az integrált áramkör létrehoz egy kimeneti impulzust, a kapcsoló áramkör egyenirányított feszültséggel látja el. A folyamat során a PTC automatikusan lezárja az indítókört a hőmérséklet és az ellenállás emelkedése miatt az indítóáramon keresztül. Az NTC negatív hőmérséklet karakterisztikus ellenállásokat széles körben használják pillanatnyi bemeneti áramkorlátozó ellenállásokként kapcsoló tápegységekben, helyettesítve a hagyományos cementellenállásokat. Nemcsak energiát takarítanak meg, hanem csökkentik a belső hőmérséklet emelkedését is. A kapcsolóüzemű tápellátás bekapcsolásakor a szűrőkondenzátor kezdeti töltőárama rendkívül magas, és az NTC gyorsan felmelegszik. A kondenzátor csúcstöltése után az NTC ellenállás csökken a hőmérséklet növekedése miatt. Normál üzemi áramkörülmények között megőrzi alacsony ellenállási értékét, nagymértékben csökkentve a teljes gép energiafogyasztását.
Ezenkívül a cink-oxid varisztorokat gyakran használják kapcsolóüzemű áramkörökben is. A cink-oxid varisztorok rendkívül gyors csúcsfeszültség-elnyelő funkcióval rendelkeznek. A varisztorok legnagyobb jellemzője, hogy amikor a rájuk kapcsolt feszültség a küszöbérték alatt van, akkor a rajtuk átfolyó áram rendkívül kicsi, ami egy zárt szelepnek felel meg. Ha a feszültség túllépi a küszöbértéket, a rajta átfolyó áram túllép, ami egyenértékű a szelep nyitásával. Ennek a funkciónak a kihasználásával az áramkörben gyakran előforduló abnormális túlfeszültség elnyomható, és az áramkör megóvható a túlfeszültség okozta károktól. A varisztorok általában a kapcsolóüzemű tápegységek hálózati bemenetére csatlakoznak, és képesek elnyelni a villámcsapás által kiváltott nagyfeszültséget az elektromos hálózatról, védelmet nyújtva, ha a hálózati feszültség túl magas.
