A mikroszkóp felépítése és felbontása
A mikroszkóp egy lencséből vagy több lencse kombinációjából álló optikai műszer, amely annak a jele, hogy az emberi lények beléptek az atomkorszakba. Főleg apró tárgyak emberi szemmel is látható műszerré nagyítására szolgál.
mikroszkóp szerkezete
Az optikai mikroszkóp okulárból, objektívlencséből, durva kvázifókuszú spirálból, finom kvázifókuszú spirálból, klipből, rekeszből, redőnyből, konverterből, tükörből, színpadból, tükörkarból, lencsecsőből, tükörtalpból, kondenzátorból áll, amelyek nyílásokból állnak.
Mikroszkóp felbontás
D=0.61λ/N*sin( /2)
D: Felbontás
λ: a fényforrás hullámhossza
: Az objektívlencse szöge (a minta nyitási szöge az optikai tengely egy pontjában az objektívlencse nyílásához képest)
Ha javítani szeretné a felbontást, a következőket teheti: 1. Csökkentheti a λ-t, például ultraibolya fényt használ fényforrásként; 2. Növelje az N-t, például tegye cédrusolajba; 3. Növelje, azaz csökkentse a távolságot az objektívlencse és a minta között, amennyire csak lehetséges .
Mikroszkóp osztályozás
A mikroszkópokat a mikroszkópos elvek szerint osztályozzák, és optikai mikroszkópokra, elektronmikroszkópokra és digitális mikroszkópokra oszthatók.
Optikai mikroszkóp
Általában optikai részből, világító részből és mechanikai részből áll. Kétségtelen, hogy az optikai rész a legkritikusabb, szemlencséből és objektívből áll. A holland és olasz szemüveggyártók már 1590-ben mikroszkópokhoz hasonló nagyító eszközöket építettek. Sokféle optikai mikroszkóp létezik, főként fényerejű mikroszkópok (közönséges optikai mikroszkópok), sötétterű mikroszkópok, fluoreszcens mikroszkópok, fáziskontraszt mikroszkópok, lézeres pásztázó konfokális mikroszkópok, polarizációs mikroszkópok, differenciálinterferencia-kontrasztmikroszkópok és fordított mikroszkópok.
elektron mikroszkóp
Az elektronmikroszkópok alapvető szerkezeti jellemzői hasonlóak az optikai mikroszkópokhoz, de sokkal nagyobb nagyítási és felbontási képességekkel rendelkeznek, mint az optikai mikroszkópok. Az elektronáramlást új fényforrásként használják tárgyak képalkotásához. Amióta Ruska 1938-ban feltalálta az első transzmissziós elektronmikroszkópot, a transzmissziós elektronmikroszkóp teljesítményének folyamatos javítása mellett számos más típusú elektronmikroszkópot is kifejlesztettek. Például pásztázó elektronmikroszkóp, analitikai elektronmikroszkóp, ultra nagyfeszültségű elektronmikroszkóp és így tovább. Különféle elektronmikroszkópos minta-előkészítési technikákkal kombinálva lehetőség nyílik a minta szerkezetének vagy a szerkezet és a funkció kapcsolatának mélyreható kutatására. A mikroszkópokat apró tárgyak képeinek megfigyelésére használják. Gyakran használják a biológia, az orvostudomány és az apró részecskék megfigyelésére. Az elektronmikroszkópok akár 2 milliószoros nagyításra is képesek.
Az asztali mikroszkópok főként a hagyományos mikroszkópokra utalnak, amelyek tisztán optikai nagyításúak, nagy nagyítással és jó képminőséggel rendelkeznek, de általában nagy méretűek és kényelmetlenül mozgathatók.
hordozható mikroszkóp
A hordozható mikroszkópok főként az elmúlt években kifejlesztett digitális mikroszkópok és videomikroszkópok sorozatának kiterjesztései. A hagyományos optikai nagyítástól eltérően a kézi mikroszkópok mind digitális nagyítások. Általában hordozhatóak, kicsik és gyönyörűek, és könnyen hordozhatók; egyes kézi mikroszkópok pedig saját képernyővel rendelkeznek, amelyek a számítógéptől függetlenül is leképezhetők, könnyen kezelhetők, és integrálhatók is Egyes digitális funkciók, mint például képkészítés, videórögzítés, vagy kép-összehasonlítás, mérés, ill. egyéb funkciókat.
A digitális folyadékkristályos mikroszkópot először a Boyu Company fejlesztette ki és gyártotta. Ez a mikroszkóp megőrzi az optikai mikroszkóp tisztaságát, és egyesíti a digitális mikroszkóp erőteljes kiterjesztésének, a videomikroszkóp intuitív megjelenítésének, valamint a hordozható mikroszkóp egyszerűségének és kényelmének előnyeit.
pásztázó alagútmikroszkóp
A pásztázó alagútmikroszkóp, más néven "pásztázó alagútmikroszkóp" és "alagút pásztázó mikroszkóp", egy olyan műszer, amely a kvantumelmélet alagútképző hatását használja az anyagok felületi szerkezetének kimutatására. Gerd Binning (G. Binning) és Heinrich Rohrer (H. Rohrer) találta fel 1981-ben az IBM zürichi laboratóriumában Svájcban, Zürichben. A két feltaláló ezért együttműködött Ernst Ruskával, 1986-ban megosztott fizikai Nobel-díjat kapott.
Pásztázó szonda mikroszkópos eszközként a pásztázó alagútmikroszkóp lehetővé teszi a tudósok számára az egyes atomok megfigyelését és lokalizálását sokkal nagyobb felbontásban, mint az atomerőmikroszkóp megfelelője. Ráadásul a pásztázó alagútmikroszkóp alacsony hőmérsékleten (4K) precízen képes manipulálni az atomokat a szonda hegyével, így a nanotechnológia fontos mérőeszköze és feldolgozóeszköze is egyben.
