Hangszintmérő – A kondenzátormikrofon polarizációjának részletes magyarázata
Az általános kondenzátormikrofon elve: nagy ellenállású ellenálláson keresztül előfeszítő feszültséget töltünk a kondenzátor mikrofonra, figyeljük a feszültségváltozást az ellenállás mindkét végén, és hangjelet kapunk. DC, általában 200V. Az úgynevezett "0V", azaz az elektret mikrofon egy bizonyos feszültséggel elő van töltve a kondenzátor membránján (nem fog sokáig szivárogni), és nincs szükség külső előfeszítő feszültségre, amikor használni azt. Ez a fajta mikrofon általában térhatású csővel van felszerelve, és a kondenzátor a kapu és a forrás közé van csatlakoztatva. A dielektromos polarizáció azt a jelenséget jelenti, hogy a dielektrikum külső elektromos tér hatására elektromos tulajdonságokat mutat. Az ideális szigetelő közegben nincs szabad töltés, és mindig van egy kis mennyiségű szabad töltés a tényleges dielektrikum belsejében, ami a dielektrikum szivárgásának oka. Általánosságban elmondható, hogy a dielektrikumon belüli pozitív és negatív kötött töltések elektromos tér hatása nélkül átlagosan kioltják egymást, és makroszkóposan nem mutatnak elektromos tulajdonságokat. Külső elektromos tér hatására a kötött töltések lokális mozgása az elektromos tulajdonságok makroszkopikus megjelenítéséhez vezet, a töltések megjelenését a dielektrikum felületén és belsejében polarizációnak nevezzük. A keletkező töltéseket polarizált töltéseknek nevezzük. Ezek a polarizált töltések megváltoztatják az eredeti elektromos teret. A dielektrikummal töltött kondenzátor a dielektrikum polarizációja miatt nagyobb kapacitású, mint a vákuumkondenzátoré.
A polarizáció arra a jelenségre utal, hogy a dolgok bizonyos körülmények között polarizálódnak, így tulajdonságaik eltérnek az eredeti állapottól. Ilyen például a molekuláris polarizáció (dipólusmomentum növekedés), a fotonpolarizáció (polarizáció), az elektródák polarizációja stb. Jellemzi a térbeli változásra mutató egyenletes síkhullám elektromos térvektorának (vagy mágneses térvektorának) természetét, és a következő határozza meg: egy szinuszhullám E elektromos térvektora végének pályája egy adott pontban. Optikailag polarizációnak hívják. Az elektromos térvektor pálya jellemzői szerint három típusra osztható: lineáris polarizációra, cirkuláris polarizációra és elliptikus polarizációra. Mivel egyértelmű kapcsolat van H iránya és E iránya között, ezért nem szükséges külön ismertetni H jellemzőit.
