A felületi bevonat vastagságmérőjének számos vizsgálati alapelve
A bevonat vastagságmérőjének általában a következő öt típusa van a mérési elv szerint:
1. Mágneses vastagság mérési módszer: A mágnesesen vezető anyagon lévő nem mágneses réteg vastagságának mérésére alkalmas. A mágnesesen vezető anyag általában acél\vas\ezüst\nikkel. Ez a módszer nagy mérési pontossággal rendelkezik
2. Örvényáramú vastagságmérési módszer: Alkalmas nem vezető réteg vastagságának mérésére vezetőképes fémen. Ez a módszer kevésbé pontos, mint a mágneses vastagságmérési módszer.
3. Ultrahangos vastagságmérési módszer: Kínában jelenleg nincs ilyen módszer a bevonat vastagságának mérésére. Egyes külföldi gyártóknál vannak olyan műszerek, amelyek alkalmasak többrétegű bevonatok vastagságának mérésére, vagy olyan esetekre, amikor a fenti két módszer nem mérhető. De általában drága \ mérési pontosság nem magas.
4. Elektrolitikus vastagságmérési módszer: Ez a módszer különbözik a fenti három módszertől. Nem tartozik a roncsolásmentes vizsgálathoz, és meg kell semmisítenie a bevonatot. Az általános pontosság nem magas. Mérése bonyolultabb, mint más típusoknál.
5. Sugárzás vastagságának mérése: Ez a fajta műszer nagyon drága (általában 100,000 RMB felett), és alkalmas bizonyos különleges alkalmakra. Kínában jelenleg az első és a második módszert alkalmazzák a leggyakrabban.
A hagyományos bevonatvastagság-mérő elve
Az anyagok felületének védelmére és díszítésére kialakított fedőréteget, mint például bevonat, bevonat, burkolat, ragasztás, kémiailag formált fólia stb., a vonatkozó nemzeti és nemzetközi szabványokban bevonatnak nevezik.
A bevonatvastagság mérése a feldolgozóiparban és a felülettechnikában a minőségellenőrzés fontos részévé vált, és elengedhetetlen eszköze annak, hogy a termékek megfeleljenek a magas minőségi előírásoknak. A termékek nemzetközivé tétele érdekében egyértelmű követelmények vonatkoznak a burkolat vastagságára hazám exporttermékeinél és külföldi vonatkozású projekteknél.
A bevonat vastagságának mérési módszerei elsősorban a következőket tartalmazzák: ékvágási módszer, optikai metszet módszer, elektrolízis módszer, vastagságkülönbség mérési módszer, mérlegelési módszer, röntgenfluoreszcencia módszer, -sugár visszaszórási módszer, kapacitás módszer, mágneses mérési módszer és örvényáram mérési törvény stb. Ezen módszerek közül az első öt a roncsolásos vizsgálat, a mérési módszerek nehézkesek és lassúak, és legtöbbjük alkalmas mintavételes vizsgálatra.
A röntgen és -sugár módszerek érintésmentes és roncsolásmentes mérések, de az eszközök bonyolultak és drágák, a mérési tartomány kicsi. A radioaktív forrás miatt a felhasználóknak be kell tartaniuk a sugárvédelmi előírásokat. A röntgen módszerrel rendkívül vékony bevonat, kettős bevonat és ötvözetbevonat is mérhető. A -ray módszer a bevonat és a 3-nál nagyobb hordozó rendszámú bevonat mérésére alkalmas. A kapacitás módszert csak vékony vezető szigetelő bevonatának vastagságának mérésére alkalmazzuk.
A technológia fejlődésével, különösen a mikroszámítógépes technológia elmúlt évekbeli bevezetése után, a mágneses módszerrel és az örvényáramú módszerrel működő vastagságmérő előrelépést tett a miniatűr, intelligens, többfunkciós, nagy pontosságú és praktikus kialakítás irányába. A mérési felbontás elérte a 0,1 mikront, a pontosság pedig elérheti az 1 százalékot is, ami jelentősen javult. Széles alkalmazási tartománya, széles mérési tartománya, könnyű kezelhetősége és alacsony ára jellemzi, és a legszélesebb körben használt vastagságmérő műszer az iparban és a tudományos kutatásban.
A roncsolásmentes eljárás sem a bevonatot, sem az alapanyagot nem károsítja, az észlelési sebesség pedig gyors, így nagy mennyiségű felderítési munka gazdaságosan elvégezhető.
Mérési elv
egy. Mágneses vonzás mérési elve és vastagságmérő
A mágnes (szonda) és a mágneses acél közötti szívóerő arányos a kettő távolságával, ez a távolság pedig a burkolat vastagsága. Ezzel az elvvel vastagságmérőt készítve, amíg a bevonat és az alapanyag mágneses permeabilitása közötti különbség elég nagy, addig mérhető. Tekintettel arra, hogy a legtöbb ipari termék szerkezeti acélból és melegen hengerelt hidegen hengerelt acéllemezekből van sajtolt és formázva, a mágneses vastagságmérők a legelterjedtebbek. A vastagságmérő alapszerkezete mágneses acélból, relé rugóból, mérlegből és önleállító mechanizmusból áll. Miután a mágneses acél a mért tárgyhoz vonzódik, a mérőrugó fokozatosan megnyúlik, és a húzóerő fokozatosan nő. Ha a húzóerő éppen nagyobb, mint a szívóerő, a bevonat vastagsága a mágneses acél leválásának pillanatában fellépő húzóerő rögzítésével határozható meg. Az újabb termékek automatizálhatják ezt a rögzítési folyamatot. A különböző modellek különböző tartományokkal és alkalmakkal rendelkeznek.
Ezt a műszert könnyű kezelhetőség, tartósság, tápellátás, mérés előtti kalibrálás és alacsony ár jellemzi. Nagyon alkalmas a műhelyek helyszíni minőségellenőrzésére.
Mágneses indukció mérése
Amikor a mágneses indukció elvét alkalmazzuk, a bevonat vastagságát a szondából a nem ferromágneses bevonaton keresztül a ferromágneses hordozóba áramló mágneses fluxus nagyságával mérjük. A megfelelő mágneses ellenállás nagysága is mérhető a bevonat vastagságának jelzésére. Minél vastagabb a bevonat, annál nagyobb a reluktanciája és annál kisebb a fluxus. A mágneses indukció elvét alkalmazó vastagságmérő elvileg megegyezhet a mágneses hordozón lévő nem mágneses bevonat vastagságával. Általában a hordozó mágneses permeabilitásának 500 felett kell lennie. Ha a burkolóanyag is mágneses, akkor az alapanyaghoz képest kellően nagy permeabilitás-különbségre van szükség (pl. acél nikkelezése). Amikor a szondát a puha magra tekercselt tekercssel a vizsgálandó mintára helyezik, a műszer automatikusan kiadja a tesztáramot vagy tesztjelet. A korai termékek mutatómérőt használtak az indukált elektromotoros erő nagyságának mérésére, a műszer pedig felerősítette a jelet, hogy jelezze a bevonat vastagságát. Az elmúlt években az áramkör-tervezés új technológiákat vezetett be, mint például a frekvenciastabilizálás, a fáziszárás és a hőmérséklet-kompenzáció, valamint mágneses ellenállást alkalmaz a mérési jelek modulálására. Használják a tervezett integrált áramkört is, és bemutatják a mikroszámítógépet is, így a mérési pontosság és a reprodukálhatóság nagymértékben (majdnem nagyságrenddel) javult. A modern mágneses indukciós vastagságmérő felbontása 0,1 um, a megengedett hiba 1 százalék, és a hatótávolsága 10 mm.
A mágneses elvű vastagságmérővel mérhető a festékréteg az acél felületén, a porcelán, a zománc védőréteg, a műanyag, a gumibevonat, a különféle színesfém bevonatrétegek, beleértve a nikkelt és a krómot, valamint a vegyi olajok különböző korróziógátló bevonatai ipar .
Örvényáram mérés
A nagyfrekvenciás váltakozó áramú jel elektromágneses teret hoz létre a szonda tekercsében, és amikor a szonda a vezető közelében van, örvényáramok keletkeznek benne. Minél közelebb van a szonda a vezetőképes hordozóhoz, annál nagyobb az örvényáram és annál nagyobb a visszaverődési impedancia. Ez a visszacsatolás mértéke jellemzi a szonda és a vezetőképes hordozó közötti távolságot, vagyis a vezetőképes hordozón lévő nem vezető bevonat vastagságát. Mivel ezek a szondák a nem ferromágneses fémhordozók bevonatainak vastagságának mérésére specializálódtak, gyakran nemmágneses szondáknak nevezik őket. A nem mágneses szondák nagyfrekvenciás anyagokat használnak tekercsmagként, például platina-nikkel ötvözeteket vagy más új anyagokat. A mágneses indukció elvéhez képest a fő különbség az, hogy más a szonda, más a jel frekvenciája, eltérő a jel mérete és léptéke. A mágneses indukciós vastagságmérőhöz hasonlóan az örvényáramú vastagságmérő is elérte a magas, 0,1 um felbontási szintet, 1 százalékos megengedett hibát és 10 mm-es tartományt.
Az örvényáram elvét alkalmazó vastagságmérő elvileg meg tudja mérni a nem vezető bevonatot az összes elektromos vezetőn, például repülőgépek, járművek, háztartási készülékek, alumíniumötvözet ajtók és ablakok, valamint egyéb alumíniumtermékek felületi festékén, műanyag bevonatán. és eloxált fólia. A burkolóanyagnak van egy bizonyos vezetőképessége, ami kalibrálással is mérhető, de a két vezetőképesség arányának legalább 3-5-szeres eltérése szükséges (például krómozás rézen). Bár az acél hordozók egyben elektromos vezetők is, a mágneses elvek alkalmasabbak az ilyen típusú feladatokra.
