Problémák az egyenáramú szabályozású tápellátási megoldások tervezésében
Egyenáramú stabilizált tápegység tervezése
A háromfázisú egyenirányító transzformátor tervezése magában foglalja: a primer és szekunder tekercsek bekötési módját, a szekunder oldali feszültség számítását, a primer és szekunder oldali áram számítását, a kapacitás számítását és meghatározását, valamint a kiválasztást. a szerkezeti formáról. Ezek közül a primer és szekunder tekercsek csatlakozási módja, valamint a szekunder oldali feszültség meghatározása kulcselemzésünk tartalma. Ez a cikk egy léptetőmotor-meghajtó három egyenáramú tápegységének tervezését veszi példaként a részletes bemutatásra.
A szekunder oldali feszültség meghatározása
A szekunder feszültség nemcsak a terhelési feszültséghez (azaz a tervezendő egyenáramú szabályozott tápfeszültséghez) és az egyenirányító áramkörhöz kapcsolódik, hanem a feszültségstabilizáló berendezéshez is. A magas követelményeket támasztó híd-egyenirányító áramkör esetén használjon kondenzátorszűrőt a feszültség stabilizálására és a feszültség stabilizálására feszültségstabilizátorral. Azok számára, akiknek alacsony a követelmények, nem lehet stabilizálni a feszültséget, vagy kondenzátorokat használhatnak a feszültség stabilizálására. plusz 7V-os kisfeszültségű hajtást főként fáziszárásra használják, árama kicsi, feszültsége alacsony, a feszültségingadozás csekély hatással van a hajtás tápegységének üzemállapotára, nincs szükség feszültségszabályozásra; plusz 110V nagyfeszültségű hajtáshoz, szakaszos tápellátáshoz és nagyfrekvenciához használatos, a nagy áram és áramváltozási sebesség nagy túlfeszültséget eredményez, ezért elektrolit kondenzátorokat kell használni a feszültség stabilizálására, és ellenállásokat kell használni az áram korlátozására; plusz 12V számítógépek és integrált áramkörök tápellátására szolgál. Az áram kicsi és a feszültség alacsony, de a feszültségnek stabilnak kell lennie. A hullámegyüttható kicsi, ezért a feszültség két fokozatban történő stabilizálására egy kondenzátort és egy hárompólusú szabályozót használnak. A különböző feszültségstabilizációs módszereknél a szekunder feszültség eltérő meghatározási módszerekkel rendelkezik. Elméletileg a három feszültség számítási képlete megegyezik, azaz U2=Ud/2,34 vagy UL{{10}}Ud/1,35, és a számított három szekunder feszültség A feszültségek 5,2 V, 81,5 V és 8,9 V, de az ilyen számítások eredményei a gyakorlatban nem megfelelőek. Ezért bizonyos mennyiségeket mérnöki becslési képletekkel kell meghatározni. Például a háromfázisú irreverzibilis egyenirányító rendszer általában az UL{{20}}(0.9 ~1.0)·Ud becslést használja, ha a DC oldal elektrolitkondenzátor szűri, a kimenet átlagos értéke nő, amit általában az UL=Ud/2½ képlettel becsülnek meg; ha a DC oldalt egy kondenzátor és egy hárompólusú feszültségszabályozó stabilizálja, a stabilitási feszültségtartomány bővítése érdekében az Ud értéket általában 3 ~ 6 V-tal kell növelni, majd az UL=(0,9) képlettel becsülni ~ 1,0) · Ud. Az így meghatározott három szekunder feszültség: UL7=0,9×7=6,3 V, UL110=110/2½=78V, UL12=16×0.{101} {44}}.4V.
2. Primer és szekunder esetek áramszámítása és kapacitás meghatározása
A szekunder áramot a terhelőáram és az egyenirányító áramkör nagysága szerint kell meghatározni. Az 1. ábrán egy háromfázisú híd egyenirányító áramkört használunk, és a három szekunder áram effektív értékeit az I2=(2/3)½Id: 3,26 A, 6,5 A, 1,63 A képlet alapján kapjuk meg. 3 szekunder feszültséget és áramot kap. A transzformátor primer és szekunder teljesítményének megközelítőleg egyenlő elve szerint I1=1.45A primer áramot kaphatunk, a transzformátor kapacitása S=953VA, és a transzformátor modell 1,5 kVA szerint van kiválasztva.
3. A primer és szekunder tekercs csatlakozási módjának meghatározása
A háromfázisú transzformátor tekercsek igény szerint csillag vagy delta alakban csatlakoztathatók. A háromfázisú egyenirányító áramköröket általában nagy teljesítményű egyenirányításra használják (azaz a terhelési teljesítmény 4 kW felett van), és a transzformátorokat általában két típusba kötik: Y/Δ és Δ/Y. A Δ/Y csatlakozás kétlépcsőssé teheti a tápvezeték áramát, amely közelebb van a szinuszos hullámhoz, és kicsi a harmonikus hatás, és többet használnak a szabályozható egyenirányító áramkörhöz; az Y/Δ csatlakozás egyfázisú váltakozó áramot biztosíthat, a szekunder tekercsáram csökkentését általában nagy teljesítményű dióda-egyenirányító áramkörökben használják; kis teljesítményű háromfázisú transzformátorok esetében néha Y/Y típusúra csatlakozik, bár ez a csatlakozási mód harmonikusokat visz be az elektromos hálózatba. De végül is kicsi az ereje és kicsi a hatása. Röviden, a választásnál nem csak az elektromos hálózatra gyakorolt hatást kell figyelembe venni, hanem minimalizálni kell a tekercsáramot és csökkenteni a tekercs szigetelési szintjét. Az 1. ábrán a 7V-os és 12V-os áramok viszonylag kicsik, a feszültség alacsony, és a csillagcsatlakozási mód van kiválasztva; a 110 V-os áram nagy, és a feszültség nem túl magas, és a Δ-alakú csatlakozási módot választják, amely nagymértékben csökkentheti a tekercsben lévő áramot, csökkentheti a tekercsvezeték átmérőjét és meghosszabbíthatja a tekercs hosszát. Élettartam; bár a primer tekercs hálózati feszültsége magas (380V), a transzformátor teljesítménye csak 2 kW, a primer áram pedig 1,45 A, így a csillagcsatlakozási módszer csökkentheti a tekercs feszültségét és a tekercs szigetelését.
