Az infravörös hőmérő elve és felépítése
Fókuszálja a mért tárgyból érkező infravörös sugárzást a detektorra egy lencsén és szűrőn keresztül. A detektor a hőmérséklettel arányos áram- vagy feszültségjelet állít elő a mért tárgy sugárzási sűrűségének integrálásával. Az ezt követő csatlakoztatott elektromos alkatrészekben ezt a hőmérsékleti jelet linearizálják, az emissziós tartományt korrigálják, és szabványos kimeneti jellé alakítják át.
Elvileg kétféle hőmérő létezik: hordozható hőmérő és rögzített hőmérő. Ezért a különböző mérési pontokhoz megfelelő infravörös hőmérő kiválasztásakor a következő jellemzők lesznek a fő jellemzők:
1. Látás
A látványnak ez a funkciója. A hőmérő által mutatott mérőtömb vagy pont látható, és a mérendő tárgy nagy része gyakran elkerülhető a látvány nélkül. Kis tárgyak és nagy távolságok mérésekor ajánlatos műszerfali jelölésekkel ellátott irányzékot vagy átlátszó tükör formájú lézeres mutatópontokat használni.
2. Lencse
A lencse határozza meg a hőmérő mért pontját. Nagy tárgyak esetén általában elegendő egy rögzített gyújtótávolságú hőmérő. De ha távolságot mér a fókuszponttól, a mérési pont szélén lévő kép homályos lesz. Emiatt jobb zoom objektívet használni. Az adott zoom tartományon belül a hőmérő be tudja állítani a mérési távolságot. A legújabb hőmérőhöz cserélhető zoomobjektív tartozik, a közeli és távoli lencsék pedig kalibrálás és újratesztelés nélkül cserélhetők.
3. Érzékelő, azaz spektrális vevő
A hőmérséklet fordítottan arányos a hullámhosszal. Alacsony tárgyhőmérsékleten a hosszú hullámú spektrumtartományokra érzékeny érzékelők (például forrófilm-érzékelők vagy termoelektromos érzékelők) megfelelőek. Magas hőmérsékleten germániumból, szilíciumból, indium-galliumból stb. álló, rövid hullámokra érzékeny fotoelektromos érzékelőket használnak.
