Tápegység elektromágneses összeférhetőségi szakkifejezése
Az elektromágneses kompatibilitás egy feltörekvő interdiszciplináris átfogó alkalmazott tudományág. Éltechnológiaként az elektromos és rádiótechnika alapelméletére épül, és számos új műszaki területet érint, például mikrohullámú technológiát, mikroelektronikai technológiát, számítástechnikát, kommunikációs és hálózati technológiát, új anyagokat. Az elektromágneses kompatibilitási technológiának széleskörű alkalmazásai vannak, és szinte minden modern ipari területnek, mint például az elektromos energia, a kommunikáció, a közlekedés, a repülés, a hadiipar, a számítástechnika és az orvosi ellátás, meg kell oldani az elektromágneses kompatibilitási problémákat. Kutatásának kiemelt témái: az elektromágneses zavarforrások jellemzői és átviteli jellemzői, az elektromágneses interferencia káros hatásai, az elektromágneses interferencia elnyomási technológiája, az elektromágneses spektrum hasznosítása és kezelése, az elektromágneses kompatibilitás szabványai és specifikációi, mérési és vizsgálati technológia, elektromágneses szivárgás és elektrosztatikus kisülés stb.
Az elektromágneses kompatibilitás angol neve Electromagnetic Compatibility, vagy röviden EMC. Az úgynevezett elektromágneses kompatibilitás azt az együttélési állapotot jelenti, amelyben a berendezések (alrendszerek, rendszerek) közösen, közös elektromágneses környezetben tudják ellátni a megfelelő funkcióikat. Itt két jelentése van, vagyis a munkája során keletkező elektromágneses sugárzást egy bizonyos szintre kell korlátozni, és rendelkeznie kell bizonyos interferencia-elhárító képességgel. Ez az a kompatibilitási probléma, amelyet a berendezések fejlesztése során meg kell oldani. Az elektromágneses kompatibilitási technológia frekvenciatartománya 0 GHz-től 400 GHz-ig terjed. A kutatási objektumok a hagyományos berendezéseken kívül a chipek szintjét is magukban foglalják, egészen a különféle hajók, űrsiklók, interkontinentális rakéták, sőt az egész föld elektromágneses környezetéig.
Az elektromágneses kompatibilitás három eleme az interferenciaforrás (zavarforrás), a csatolási út és az érzékeny test. A fenti elemek bármelyikének levágása megoldhatja az elektromágneses kompatibilitási problémát. Az elektromágneses kompatibilitás megoldásának általánosan használt módszerei elsősorban az árnyékolás, a földelés és a szűrés.
2 Elektromágneses kompatibilitási műszaki feltételek
(1) Elektromágneses kompatibilitás
Az elektromágneses kompatibilitás egy eszköz vagy rendszer azon képességére utal, hogy normálisan működik elektromágneses környezetben anélkül, hogy elfogadhatatlan elektromágneses zavart okozna a környezetben.
(2) Elektromágneses zavar
Az elektromágneses zavar minden olyan elektromágneses jelenséget jelent, amely ronthatja a berendezések, berendezések vagy rendszerek teljesítményét, vagy károsíthatja az élő vagy élettelen anyagokat. Az elektromágneses zavarok a berendezés, az átviteli csatorna vagy a rendszer teljesítményének romlását okozhatják. Főbb elemei a természetes és mesterséges zavarforrások, a nyilvános földi impedancián/belső ellenálláson keresztül történő csatolás, az elektromágneses zavarok és a távvezeték mentén vezetett sugárzási interferencia stb. a jelvezeték vagy a vezérlőkábel, a terepi behatolás és közvetlenül az antennán keresztül; kábelcsatlakozáson keresztül, más berendezések vezetési zavarai miatt; az elektronikus rendszer belső térbeli csatolása; más berendezések sugárzási zavarása; Elektronikus berendezések külső összekapcsolása belső mezőkkel; szélessávú adóantennarendszerek; külső környezeti mezők stb.
(3) Elektromágneses környezet
Az elektromágneses környezet egy időben változó elektromágneses jelenség, amely látszólag nem közvetít információt, és amely egymásra épülhet, vagy hasznos jelekkel kombinálódhat.
(4) Elektromágneses sugárzás
Az elektromágneses sugárzás az a jelenség, amikor egy forrásból elektromágneses hullámokat bocsátanak ki az űrbe. Az "elektromágneses sugárzás" szó jelentése néha kiterjeszthető az elektromágneses indukció jelenségére is. Az RFI/EMI sugározhat nyílásokon, szellőzőnyílásokon, be- és kijáratokon, kábeleken, mérőnyílásokon, ajtókereteken, nyílásfedeleken, fiókokon és bármilyen berendezésház paneljén, valamint a burkolat nem ideális csatlakozási felületein. Az RFI/EMI-t az érzékeny berendezésekbe bejutó vezetékek és kábelek is kisugározhatják, és bármely jó elektromágneses energiasugárzó jó vevőként is működhet.
(5) Impulzus
Az impulzus olyan fizikai mennyiség, amely rövid időn belül hirtelen változáson megy keresztül, majd gyorsan visszatér eredeti értékére.
(6) Közös módú interferencia és differenciális módú interferencia
Az elektromos vezetéken kétféle interferencia létezik: közös módú interferencia és differenciális módú interferencia. Közös módú interferencia lép fel a tápegység bármely relatív földelése vagy a vezetékek és a föld között. A közös módú interferenciát néha longitudinális módú interferenciának, aszimmetrikus interferenciának vagy földi interferenciának is nevezik. Ez az áramvezető vezeték és a föld közötti interferencia. Differenciális üzemmódú interferencia lép fel a tápegység fázisvezetéke és nullavezetéke, valamint a fázisvezeték és a fázisvezeték között. A differenciális módusú interferenciát normál módú interferenciának, keresztirányú interferenciának vagy szimmetrikus interferenciának is nevezik. Ez az áramvezető vezetékek közötti interferencia. A közös módú interferencia azt jelzi, hogy az interferencia sugárzással vagy áthallással kapcsolódik az áramkörbe, míg a differenciális módú interferencia azt jelzi, hogy az interferencia ugyanabból a tápáramkörből származik. Általában ez a kétféle interferencia egyszerre létezik. A vonali impedancia kiegyensúlyozatlansága miatt az átvitel során a kétféle interferencia egymásba alakul át, így a helyzet nagyon bonyolult. Az interferencia nagy távolságra történő átvitele után a differenciális módusú komponens csillapítása nagyobb, mint a közös módúé, mivel a vonal-vonal impedancia eltér a vonal-föld impedanciától. Ugyanezen okból a közös módú interferencia a szomszédos terekbe is kisugárzik a vonali átvitel során, de a differenciális mód nem, így a közös módú interferencia nagyobb valószínűséggel okoz elektromágneses interferenciát, mint a differenciális mód. A különböző interferencia-módszerek hatékony működéséhez különböző interferencia-elnyomási módszerekre van szükség. Az interferencia módszerének meghatározásának egyszerű módja egy áramszonda. Az áramszonda minden vezetéket külön-külön körbevesz, hogy egyetlen vezeték induktivitását megkapja, majd két vezeték körül hurkol (amelyek közül az egyik földelt), hogy észlelje az induktivitást. Ha az indukciós érték növekszik, az interferenciaáram a vonalban közös módú; egyébként differenciál üzemmód.
(7) Immunitási szint és érzékenységi szint
A zavartűrési szint az a maximális zavarszint, amikor egy adott elektromágneses zavart egy bizonyos eszközre, berendezésre vagy rendszerre alkalmaznak, és az továbbra is normálisan működik és fenntartja a szükséges teljesítményszintet. Ez azt jelenti, hogy az eszköz, berendezés vagy rendszer csökkentett teljesítményt mutat, ha ezt a szintet túllépik. Az érzékenységi szint viszont az a szint, amelyen a teljesítmény romlása csak most kezdődik. Ezért egy bizonyos eszköznél, berendezésnél vagy rendszernél az immunitási szint és az érzékenységi szint megegyezik.
(8) Mentességkülönbség
A zavartűrési határ a berendezés, berendezés vagy rendszer zavartűrési szintjének határértéke és az elektromágneses kompatibilitási szint közötti interpolációt jelenti.
