A megvilágításmérők mérési elvei, típusai és kalibrálása
1. A megvilágításmérő mérési elve:
A fotovoltaikus cellák olyan fotoelektromos alkatrészek, amelyek közvetlenül alakítják át a fényenergiát elektromos energiává. Amikor a fény eléri a szelén fotovoltaikus cella felületét, a beeső fény áthalad a fém vékony filmen 4, és eléri a félvezető szelénréteg 2 és a fém vékonyréteg 4 közötti határfelületet, fotoelektromos hatást keltve a felületen. A generált potenciálkülönbség nagysága bizonyos arányos összefüggésben van a fotocella fényfogadó felületén lévő megvilágítással. Ekkor, ha külső áramkör van csatlakoztatva, áram folyik, és az áramérték megjelenik a mikroampermérőn lux (Lx) skálával. A fényáram nagysága a beeső fény intenzitásától és az áramkör ellenállásától függ. A megvilágításmérő váltószerkezettel rendelkezik, így nagy megvilágítást vagy alacsony megvilágítást is képes mérni. Fényerőmérők típusai: 1. Vizuális megvilágításmérő: kényelmetlen a használata, alacsony pontosságú, ritkán használt 2. Fotoelektromos megvilágításmérő: Szelén fotocellás megvilágításmérő és szilícium fotocellás megvilágításmérő általánosan használt
2. A megvilágításmérők típusai:
1. Vizuális megvilágításmérő: kényelmetlen a használata, alacsony pontosságú, ritkán használt
2. Fotoelektromos megvilágításmérő: általánosan használt szelén fotocellás megvilágításmérő és szilícium fotocellás megvilágításmérő
A fotoelektromos megvilágításmérő összetétele és felhasználási követelményei:
1. Összetétel: Mikroampermérő, váltógomb, nullpont beállítás, terminál, fotocella, V(λ) korrekciós szűrő stb.
Általánosan használt szelén (Se) fotocella vagy szilícium (Si) fotocella megvilágítási mérő, más néven lux mérő
2. Használati követelmények:
① A fotovoltaikus cellák jó linearitású szelén (Se) vagy szilícium (Si) fotocellákat használnak; hosszú távú munkavégzés után is jó stabilitást tudnak fenntartani, és nagy érzékenységgel rendelkeznek; ha az E értéke magas, válasszon nagy belső ellenállású fotocellákat, amelyek alacsony érzékenységűek és jó linearitásúak, és nem sérülnek meg erős fénytől
② A belsejében egy V(λ) korrekciós szűrő található, amely különböző színhőmérsékletű fényforrások megvilágítására alkalmas, és a hiba kicsi
③ Tegyen egy koszinuszszög-kiegyenlítőt (opálos üveg vagy fehér műanyag) a fotocella elé, mert ha nagy a beesési szög, a fotocella eltér a koszinusz szabálytól
④ A megvilágításmérőnek szobahőmérsékleten vagy szobahőmérséklethez közel kell működnie (a fotocella eltolódása a hőmérséklettel változik)
3. A megvilágításmérő kalibrálása:
Kalibrálási elv:
Hagyja Ls függőlegesen besugározni a fotocellát → E=I/r2, változtassa meg az r-t, hogy megkapja a fényáram értékét különböző megvilágítás mellett, és alakítsa át az aktuális skálát a megvilágítási skálává az E és i közötti megfelelő kapcsolatnak megfelelően.
Kalibrálási módszer:
A fényintenzitású standard lámpával a közelítő pontfényforrás munkatávolságán változtassa meg a fotocella és a szabványos lámpa közötti l távolságot, rögzítse az ampermérő leolvasását minden távolságban, és számítsa ki az E megvilágítást a fordított négyzettörvény alapján. E=I/r2 távolságra, majd kiszámítja az E megvilágítást a következővel: Ezzel különböző megvilágítású i fényáram-értékek sorozatát kaphatja meg, és elkészítheti az i fényáram és az E fényáram változási görbéjét, amely a kalibrációs görbe a megvilágítás mérő. Ebből a megvilágításmérő kalibrálása elvégezhető a megvilágításmérő tárcsa elosztásával.
A kalibrációs görbét befolyásoló tényezők:
A fotocellát és a galvanométert a csere után újra kell kalibrálni; a megvilágításmérőt bizonyos használati időszak után (általában egy éven belül 1-2 alkalommal) újra kell kalibrálni; a nagy pontosságú megvilágításmérő fényerősségű szabványos lámpával kalibrálható; A megvilágításmérő kalibrációs tartománya az r távolságból változtatható, illetve választhatóak különböző szabványos lámpák is, illetve kis hatótávolságú ampermérő is választható.
