Az érintésmentes sav- és lúgkoncentráció-mérő mérési elve
Érintkezés nélküli sav- és lúgkoncentráció-mérő, melynek elve az elektromágneses indukció alkalmazása a vezetőképesség mérésére. Két kölcsönösen szigetelt toroid induktivitású tekercs össze van szilárdítva, és a lyukakat össze kell kötni. Ha a fenti szerkezet két vezetékét a mért folyadékba helyezzük, akkor a mért folyadéknak át kell jutnia a két tekercs kommunikációs nyílásain. Mivel a mért sav és lúg oldatok dielektromosak és vezetőképesek, a folyadék analóg vezetőnek tekinthető, ez a szimulált vezető áthalad az Ll és L2 huroktekercseken, ezzel egyenértékű áramkört alkotva a méréshez. Az ekvivalens áramkörben a szimulált vezető a mért folyadék és vezetőképes, így egymenetes, bizonyos ellenállású tekercsnek tekinthető. Az L1 mágneses gyűrűn áthaladva az analóg vezetőben indukált áramnak kell lennie, és az analóg vezető is áthalad az L2 mágneses gyűrűn, tehát a kimeneti jelet az L2 tekercsben kell indukálni. Ha az L1 bemeneti jel nagyságát meghatározzuk, a kimeneti jel nagysága az analóg vezetőben lévő áram nagyságától függően változik. Mivel a szimulált vezető a mért folyadék, vezetőképessége arányos a mért folyadék sav- és lúgkoncentrációjával, így az L2 kimenőjel nagyságának detektálásával mérhető a szimulált vezetőben lévő áram nagysága, így a szimulált vezetőt megmérjük Vezetőképesség – a mért folyadék sav- és lúgkoncentrációja.
