A lézeres pásztázó többfoton mikroszkóp előnyei még nagyobbak
A lézeres pásztázó többfoton mikroszkóp az optikai mikroszkópia jelentős fejlesztése, főként az élő és rögzített sejtek és szövetek mélyszerkezetének megfigyelésében, valamint tiszta és éles többrétegű Z-síkú struktúrák, azaz optikai szeletek készítésében, amelyekből a próbatest háromdimenziós szilárd szerkezete megszerkeszthető. A konfokális mikroszkópiánál lézeres fényforrást használnak, amelyet kitágítanak, hogy kitöltsék az objektívlencse teljes hátsó fókuszsíkját, majd áthaladnak az objektív lencserendszerén, hogy a minta fókuszsíkján nagyon kis foltokká konvergáljanak. Az objektívlencse numerikus rekeszértékétől függően a fényes megvilágítási pont átmérője körülbelül 0,25 ~ 0,8 μm, a mélysége pedig körülbelül 0,5 ~ 1,5 μm. A konfokális pont méretét a mikroszkóp kialakítása, a lézer hullámhossza, az objektívlencse jellemzői, a letapogató egység állapotbeállítása és a minta jellege határozza meg. A terepi mikroszkópok nagy megvilágítási tartománnyal és megvilágítási mélységgel rendelkeznek, míg a konfokális mikroszkópok a megvilágítást a fókuszsíkon egyetlen fókuszpontra koncentrálják. A konfokális mikroszkóp legalapvetőbb előnye, hogy vastag fluoreszcens mintákból finom optikai metszeteket készíthet (legfeljebb 50 μm vagy nagyobb), körülbelül 0,5–1,5 μm metszetvastagsággal. Optikai metszetképek sorozata készíthető a minta fel-le mozgatásával a mikroszkóp Z-tengelyű léptetőmotorjával. A képinformáció megszerzését az első síkban vezérlik, és nem zavarják a minta más helyeiről kibocsátott jelek. A háttérfluoreszcencia hatásainak megszüntetése és a jel-zaj arány növelése után a konfokális kép kontrasztja és felbontása jelentősen javul a hagyományos térben megvilágított fluoreszcens képekhez képest. Sok példányban sok bonyolult szerkezeti elem fonódik össze, és összetett rendszereket alkot, de miután elegendő optikai metszetet nyerünk, szoftver segítségével három dimenzióban rekonstruálhatjuk. Ezt a kísérleti módszert széles körben alkalmazzák a biológiai kutatásokban a sejtek vagy szövetek közötti összetett szerkezeti és funkcionális kapcsolatok tisztázására.
