A transzmissziós elektronmikroszkópia főbb jellemzői a fénymikroszkópos technikákhoz képest
1, a működési elv más, az egyik az optikai elv, a másik az elektromos elv.
2, különböző felbontású, transzmissziós elektronmikroszkóp nagyban javítja a felbontást.
3, különböző képalkotási elvek, az egyik a visszavert fény (szintén egy kis része az áteresztett fény), az átviteli képalkotás.
4, a műszerek, az ár, a karbantartás más.
5, transzmissziós elektron, láthatjuk az optikai mikroszkópban nem lát kevesebbet, mint 0.2um a finom szerkezet, ezeket a struktúrákat szubmikroszkópos szerkezetnek vagy ultrastruktúrának nevezik. Ezen struktúrák megtekintéséhez rövidebb hullámhosszú fényforrást kell választani a mikroszkóp felbontásának javítása érdekében.
6, az elektronsugár hullámhossza sokkal rövidebb, mint a látható fény és az ultraibolya fény, és az elektronsugár hullámhossza és a feszültség négyzetgyökének elektronnyaláb emissziója fordítottan arányos a feszültséggel, azaz , minél nagyobb a feszültség, annál rövidebb a hullámhossz.
Mire használható a transzmissziós elektronmikroszkópos módszer?
A transzmissziós elektronmikroszkópiának számos alkalmazása van az anyagtudományban és a biológiában. Mivel az elektronok könnyen szórják vagy elnyelik a tárgyakat, a penetráció alacsony, a minta sűrűsége és vastagsága befolyásolja a végső képminőséget, ezért vékonyabb, ultravékony, általában 50-100 nm-es metszeteket kell készíteni.
A de Broglie elektron nagyon rövid hullámhossza miatt a transzmissziós elektronmikroszkóp felbontása sokkal nagyobb, mint az optikai mikroszkópé, elérheti a {{0}},1 ~ 0,2 nm-t, több tízezer-milliószoros nagyítás . Ennek eredményeként egy transzmissziós elektronmikroszkóp segítségével megfigyelhető egy minta finom szerkezete, vagy akár egyetlen atomsor szerkezete is, amely több tízezerszer kisebb, mint a legkisebb szerkezetek, amelyek megfigyelhetők egy optikai mikroszkóp.
A TEM fontos analitikai módszer számos fizikával és biológiával kapcsolatos tudományterületen, mint például a rákkutatásban, virológiában, anyagtudományban, valamint a nanotechnológiában és a félvezetőkutatásban.
