A megvilágításmérő vizsgálati elvének és módszerének bemutatása
1. A megvilágítási vizsgálat elve
A megvilágítás a megvilágított síkon kapott fényáram területi sűrűsége. A megvilágításmérő a megvilágított felület megvilágításának mérésére szolgáló műszer, és ez az egyik legszélesebb körben használt műszer a megvilágítás mérésében.
2. A megvilágításmérő szerkezeti elve
A megvilágításmérő két részből áll: egy fotometrikus fejből (más néven fényvevő szondából, amely magában foglal egy vevőt, egy V (λ) párszűrőt és egy koszinusz korrektort) és egy leolvasó kijelzőből.
Mérési lépések és módszerek
Munkahelyiségben minden munkahelyen (pl. asztalon, munkaasztalon) meg kell mérni a megvilágítást, majd átlagolni. Üres helyiséghez vagy nem dolgozó helyiséghez, ahol nincs megerősített munkahely, ha általános világítást egyedül használnak, általában azt választják
A megvilágítás mérése vízszintes síkon, 0,8 m magasságban történik. Osszuk fel a mérési területet egyenlő méretű rácsokra (vagy közel négyzetekre), mérjük meg az Ei megvilágítást az egyes rácsok közepén, és ennek átlagos megvilágítása megegyezik az egyes pontok megvilágításának átlagával, azaz
ahol Eav - a mérési terület átlagos megvilágítása, lx;
Ei — a megvilágítás az egyes mérési rácsok közepén, lx;
N - a mérési pontok száma.
A megvilágítás egyenletessége a minimális megvilágítás és az átlagos megvilágítás arányára vonatkozik a megadott felületen, nevezetesen:
A képletben az Emin—— a mérendő felület minimális megvilágítására utal, lx.
Ebben a kísérletben a helyiségben elhelyezett mérési pont felülete használható a kijelölt felületként, és a minimális megvilágítás tekinthető a mért pontban lévő minimális megvilágítási értéknek.
Mérjük meg a szoba minden négyzetének oldalhosszát lm-ben, és lehet egy nagy szoba
ahol Eav - a mérési terület átlagos megvilágítása, lx;
Ei — a megvilágítás az egyes mérési rácsok közepén, lx;
N - a mérési pontok száma.
A megvilágítás egyenletessége a minimális megvilágítás és az átlagos megvilágítás arányára vonatkozik a megadott felületen, nevezetesen:
A képletben az Emin—— a mérendő felület minimális megvilágítására utal, lx.
Ebben a kísérletben a helyiségben elhelyezett mérési pont felülete használható a kijelölt felületként, és a minimális megvilágítás tekinthető a mért pontban lévő minimális megvilágítási értéknek.
Mérje meg a szoba minden négyzetének oldalhosszát lm-ben, és egy nagy szoba 2-4 m-t is igénybe vehet. Keskeny és hosszú forgalmi szakaszokon, például folyosókon és lépcsőkön a mérési pontok a hosszirány középvonala mentén vannak elrendezve, 1-2 m-es intervallumban.
; A mérési sík a talajszint vagy egy vízszintes sík 150 mm-rel a talaj felett.
Minél több a mérési pont, annál pontosabb a kapott átlagos megvilágítási érték, de ez több időt és erőfeszítést igényel. Ha az Eav megengedett mérési hibája ±10 százalék, akkor a munkaterhelés csökkenthető a helyiség alakindex szerinti legkisebb mérési pontok kiválasztásával. A kettő kapcsolatát az 1. táblázat tartalmazza. Ha a lámpák száma pontosan megegyezik a táblázatban megadott mérési pontok számával, akkor a mérési pontokat össze kell adni.
Kamraindex Kr Minimális mérési pontok Kamaraindex Kr Mérési pontok minimális száma
＜1 4 2-3 16
1-2 9 Nagyobb vagy egyenlő, mint 3 25
A képletben L és W a helyiség hossza és szélessége, hr pedig a lámpa és a mérési sík magassága.
Ha helyi világítást használnak az általános világítás kiegészítésére, a munkapont megvilágítását a személy normál munkahelyzetének megfelelően kell mérni, és a megvilágításmérő fotocelláját a munkafelületre vagy a kezelőfelületre kell helyezni vizuális műveletekhez. .
Az ideális luxmérőnek a következő feltételekkel kell rendelkeznie:
● Kis méret és könnyű súly (kompakt méret, könnyű)
A fénysűrűségmérő használatának lehetősége nagyon széles, és az alkalmazás időzítése gyakran különböző helyeken történik, így a hordozható megvilágításmérő első előfeltétele a kis méret és a könnyű súly.
● Pontosság﹝Pontosság﹞
Az, hogy a megvilágításmérő jó-e vagy sem, abszolút összefüggésben van a pontosságával. Természetesen ez is szorosan összefügg az árával, ezért szükséges egy nagy pontosságú lux mérő vásárlása kedvező áron. Általában a hiba nem haladhatja meg a ±15 százalékot.
● Színkompenzáció﹝Színkompenzáció﹞
A fényforrások típusai mindenre kiterjednek. Egyesek a nagyobb hullámhosszú vörös nagynyomású lámpákra vagy a rövidebb hullámhosszú kék-ibolya lámpákra helyezik a hangsúlyt, mint például a Daylight fénycsövek; vannak egyenletesebb eloszlásúak is, mint például az izzólámpás sorozat. Ugyanazon megvilágításmérő érzékenysége különböző hullámhosszakra kissé eltérhet. Ezért megfelelő kompenzációra van szükség.
● koszinusz kompenzáció﹝ koszinusz kompenzáció﹞
Mindannyian tudjuk, hogy a megvilágított felület fényereje összefügg a fényforrás beesési szögével. Ugyanígy fénymérővel történő méréskor az érzékelő (Sensor) és a fényforrás közötti beesési szög természetesen befolyásolja a fénymérő leolvasási értékét. Ezért nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy egy jó megvilágításmérőnek van-e koszinuszkompenzációs funkciója.
