Bevezetés a kettős{0}}impedanciás digitális multiméter használatába
Ez azt jelenti, hogy ha egy digitális multimétert egy áramkörbe helyeznek mérés céljából, annak az áramkör teljesítményére gyakorolt hatása minimális. Ez a hatás szükséges a legtöbb feszültségmérési alkalmazáshoz, különösen az érzékeny elektronikus vagy vezérlőáramkörök esetében.
A régebbi hibaelhárító eszközök, például az analóg multiméterek és mágnesteszterek általában alacsony impedanciájú bemeneti áramkörrel rendelkeznek, legfeljebb 10 kiloohm. Bár ezeket az eszközöket nem tévesztik meg hamis feszültségek, csak tápáramkörök vagy más alacsony impedanciájú áramkörök tesztelésére használhatók, amelyek nem befolyásolják vagy módosítják az áramkör teljesítményét.
A kettős impedanciamérő műszerek használatával a technikusok hatékonyan elháríthatják az érzékeny elektronikus vagy vezérlőáramkörök, valamint az esetleg téves feszültséget tartalmazó áramkörök hibáit, és megbízhatóbban határozhatják meg a feszültség jelenlétét az áramkörön. A Fluke 11X sorozatú digitális multiméteren a műszer Vac és Vdc kapcsolói általában nagy impedanciájú helyzetben vannak. Ezek a kapcsolóállások a legtöbb hibaelhárítási munkához használhatók, különösen érzékeny elektronikus terhelések esetén.
Mi a hamis feszültség? Hol jelentek meg?
A hamis feszültség olyan villamosított áramkörökből és tápellátás nélküli vezetékekből származik, amelyek nagyon közel vannak egymáshoz (például ugyanabban a vezetékben vagy csatornában). Ez a helyzet kondenzátort képezhet, amely kapacitív csatolást hoz létre a feszültség alatt álló vezeték és a szomszédos, nem használt vezetékek között.
Ha a multiméter vezetékét egy nyitott áramkör és egy nullavezető közé helyezik, a multiméter bemenetén keresztül hatékonyan teljes áramkör jön létre. A csatlakoztatott hővezető és a lebegő vezető közötti kapacitás a multiméter bemeneti impedanciájával kombinálva feszültségosztóvá válik. A multiméter ezután megméri és kijelzi a kapott feszültségértéket. A legtöbb digitális multiméter manapság kellően nagy bemeneti impedanciával rendelkezik ahhoz, hogy kijelezze ezt a kapacitív csatolási feszültséget (így azt a hamis benyomást keltve, hogy a vezető fel van töltve). A multiméter valójában a leválasztott vezetőre kapcsolt feszültséget méri. De néha ezek a feszültségek elérhetik a "kemény vezetékes" feszültség 8085%-át. Ha nem azonosítják hamis feszültségként, az több időt, erőfeszítést és pénzt emészt fel az áramköri problémák hibaelhárítása során.
A leggyakoribb helyek, ahol hamis feszültséget észlelnek, a kiégett biztosítékok az elosztópanelben, a nem használt kábelek vagy vezetékek a meglévő vezetékekben, valamint a földelő vagy nulla vezetékek az 1 V-os elágazó áramkörökben vagy kártyadobozokban, amelyek 1 V-os vezérlőáramköröket használnak a szerelővezetékek vagy szállítási funkciók vezérlésére. A kiolvadt biztosíték feszültség alatti oldaláról bizonyos mennyiségű hamis feszültség kapcsolódhat a nyitott oldalra. Létesítmények vagy épületek építése és elektromos vezetékek vezetése során a villanyszerelők gyakran további vezetékeket vezetnek át a vezetékeken a jövőbeni felhasználás céljából. Ezek a vezetékek használat előtt általában nem csatlakoztatva maradnak, de előfordulhat kapacitív csatolás. Vezérlőáramkörök esetén az áramkör helye általában a nem használt vezérlővezetékek közelében van, ami hamis feszültséget eredményez.
