Bevezetés a hagyományos nedvességmérési módszereket felváltó nedvességmérőkbe
A műszerfejlesztés történetében az ember folyamatosan kutatott a hagyományos kézi műszerektől a modern tudományos műszerekig. A tárgyak nedvességtartalmának mérésére szolgáló módszerek folyamatosan javulnak, és úgy tűnik, a kezdeti időkben nem volt olyan, hogy nedvességmérő műszer. A kezdeti nedvességmérés szárítással, majd a nedvességtartalom manuális kiszámításával történt a fogyás módszerének képlete alapján: [nedvességtartalom=[a tárgy tömege fogyás előtt - a tárgy tömege fogyás után)/a tárgy tömege fogyás előtt]. Az ezzel a módszerrel számított nedvességtartalom azonban nagyon pontatlan, és a mérési eredményeket különféle tényezők könnyen befolyásolják, ami instabil mérési adatokat eredményez.
Az ipari technológiai innovációtól vezérelve, a 20. század közepe után, az automatikus vezérlés elméletének megjelenésével és az automatikus vezérlési technológia kiforrotásával gyorsan fejlődtek az A/D (digitális/analóg konverziós) kapcsolatokon alapuló digitális nedvességmérők. A számítógépek, a kommunikáció, a szoftverek, az új anyagok és technológiák gyors fejlődésével lehetővé vált a kiforrott mesterséges intelligencia és az online mérés, ami a nedvességmérő műszereket az intelligencia, a digitalizálás és az automatizálás felé tereli. A nedvességmérőket az elmúlt években széles körben alkalmazzák a különböző iparágakban, a hagyományos, nagy mérési hibával rendelkező nedvességmérő műszerek és módszerek fokozatosan megszűnnek.
A nedvességmérők széles körben alkalmazhatók minden olyan iparágban, amely gyors nedvességmeghatározást igényel, mint például gyógyszeripar, gabona, takarmány, vetőmag, repce, szárított zöldségek, dohány, vegyipar, tea, élelmiszer-, hús-, textil-, mező- és erdészet, papírgyártás, gumi, műanyag, textil és egyéb iparágak, míg a szilárdanyagtartalom-meghatározás laboratóriumi és gyártási folyamatai porok, zselatinos testek és folyadékok.
A nedvességelemző használata során figyelnünk kell arra, hogy a titrálási eredményeket meghatározott formátumban lehessen be- és kiadni, illetve a nedvességelemző automatikusan végezze el a releváns statisztikákat és elemzéseket, hogy nedvességelemzőnk megfelelő adatokat tudjon szerezni időben. A gyors nedvességelemző használatakor nem csak a műszaki jellemzőit kell ismernünk, hanem sok mindenre kell figyelni, így a titrálási sebesség legyen gyors és pontos.
A nedvességmérőknek lehetőleg kerülniük kell a közvetlen napfényt, rezgést és egyéb helyzeteket. Nem lehet továbbá hőmérséklet-interferencia vagy teljesítményingadozás. Elegendő helyet kell hagyni a műszer körül a hőelvezetéshez, hogy elkerüljük a hőforrás felhalmozódása miatti pontatlan méréseket. A műszer és a vizsgált anyag közötti távolságot be kell tartani. Használat közben ügyelni kell arra, hogy a műszer szellőzőnyílását ne takarja le vagy ne töltse fel más tárgyakkal, mert ez nagyon veszélyes. A felmelegedés megkezdésekor ne helyezzen gyúlékony anyagokat a műszer köré, hogy elkerülje a kezelő sérülését. Ezenkívül a mért anyagminta tömegét a lehető legkisebbre kell csökkenteni, ami segít a detektálási eredmények pontosságának javításában.
