Hogyan teszteljük a termisztorokat multiméterrel?
A termisztort a jelenlegi elektromos készülékekben gyakrabban használják, a környezeti hőmérséklet változása és az ellenállás változása révén, ezáltal megváltoztatva az áramkör működési állapotát, széles körben használják hőmérséklet-érzékelőkben és vezérlőrendszerekben.
A termisztor ellenállásértéke és a hőmérsékletváltozás közötti kapcsolat alapján kétféle pozitív hőmérsékleti együtthatóra és negatív hőmérsékleti együtthatóra osztható. A pozitív hőmérsékleti együttható azt jelenti, hogy a termisztor ellenállása a környezeti hőmérséklet emelkedésével csökken.
A termisztor névleges ellenállásértéke a környezet 25 fokos ellenállási értékére vonatkozik, ezért a termisztor ellenállásértékének mérésekor ügyelni kell arra, hogy a környezeti hőmérséklet milyen hatással van az ellenállás értékére. Ha a környezeti hőmérséklet 25 fok, a termisztor multiméterrel mért ellenállása a névleges ellenállásértéke. Ha a környezeti hőmérséklet nem 25 fok, akkor normális jelenség, hogy a mért ellenállásérték nem egyezik meg a termisztor névleges ellenállási értékével.
Ha ellenőrizni kell, hogy a termisztornak van-e pozitív vagy negatív hőmérsékleti együtthatója, akkor a termisztor tesztelésekor hozzáadhat hőt a termisztor körül, például forrasztópáka segítségével közelítheti meg a termisztort, majd ha a mért ellenállásérték nő, ez egy pozitív hőmérsékleti együtthatójú termisztor. Ha az ellenállás értéke növekszik, a termisztor pozitív hőmérsékleti együtthatójú termisztor, ha pedig az ellenállás értéke nő, akkor a termisztor negatív hőmérsékleti együtthatójú termisztor.
A multiméter ellenállásának működési elve
A multiméter ellenállásának működési elve egy érzékeny mágneses-elektromos egyenáramú ampermérő (mikroampermérő) használata mérőfejként. Amikor egy kis áram áthalad a fejen, áramot jelez. A fej azonban nem tud átengedni nagy áramokat, ezért néhány ellenállást párhuzamosan és sorba kell kötni az áramkör áramának, feszültségének és ellenállásának söntöléséhez vagy csökkentéséhez.
Mivel a fej egyenárammérő, így az AC mérésénél párhuzamos és soros félhullámú egyenirányító áramkört kell hozzáadni, hogy a váltakozó áramot egyenárammá, majd a fejen keresztül egyenirányítsák, így a váltóáramú feszültséget a a DC. Az AC feszültség tartomány kiterjesztésének módja hasonló az egyenfeszültség tartományhoz.
A mérőfejen párhuzamosan és sorosan csatlakoztasson megfelelő ellenállásokat, és egyidejűleg csatlakoztasson sorba egy akkumulátort, hogy a mért ellenálláson áthaladjon az áram, és az áram nagyságának megfelelően az ellenállás értéke mérhető legyen. A sönt ellenállás értékének megváltoztatása megváltoztatja az ellenállás tartományát.
