Hogyan figyelhető meg a mikrobiális sejtek morfológiája mikroszkóp alatt?
A mikroszkópokat olyan mosolygó tárgyak megtekintésére találták ki, amelyek szabad szemmel nem láthatók. A mikroorganizmusok nagyon kicsik, ezért fel kell nagyítani és mikroszkóp segítségével megfigyelni őket. Ezen kívül sokféle mikroorganizmus létezik, így alapvetően a legtöbb optikai mikroszkóp képes megfigyelni a mikroorganizmusokat. A következő kérdés az, hogy milyen típusú mikroszkópot érdemes használni milyen mikroorganizmusok megfigyelésére és elemzésére. A mikrobiális morfológia megfigyelésére általánosan használható mikroszkópok közé tartoznak a biológiai mikroszkópok, a fáziskontraszt mikroszkópok, a fordított mikroszkópok, a fluoreszcens mikroszkópok, a konfokális mikroszkópok stb.
Az alábbiakban a mikroorganizmusok megfigyelésére használt különféle mikroszkópokat ismertetjük:
1. A közönséges optikai mikroszkóp természetes fényt vagy fényt használ fényforrásként, hullámhossza körülbelül 0,4 μm. A mikroszkóp felbontása a hullámhossz fele, azaz 0,2 μm, a legkisebb szabad szemmel látható kép pedig 0,2 mm. Ezért, ha olajos (merítő) tükörrel 1000-szoros nagyítást használunk, a 0,2 μm-es részecskék szabad szemmel látható 0,2 mm-re nőhetnek. A hagyományos optikai mikroszkópok használhatók baktériumok, aktinomyceták és gombák megfigyelésére.
2. A Darkfield mikroszkópot általában a nem festett mikrobák morfológiájának és mozgásának megfigyelésére használják. Miután a sötétmezős kondenzátort a közönséges mikroszkópba telepítették, a fény nem tud közvetlenül a közepéről behatolni, és a látómező sötét. Amikor a minta ferde fényt kap a kondenzátor széléről, akkor szétszóródhat, így a sötét mező háttérben fényes mikroorganizmusok, például baktériumok vagy spirocheták figyelhetők meg.
3. Fáziskontraszt mikroszkóp A fáziskontraszt mikroszkóp a fáziskülönbség-lemez fényhatását használja a közvetlen fény fényfázisának és amplitúdójának megváltoztatására, valamint a fényfázis különbségének fényintenzitás-különbséggé alakítására. Fáziskontraszt mikroszkóp alatt, amikor a fény áthalad egy festetlen próbatesten, a fényfázis különbségét a minta különböző részeinek sűrűségének inkonzisztenciája okozza, és megfigyelhető a mikroorganizmusok morfológiája, belső szerkezete és mozgásmódja.
4. Fluoreszcens mikroszkóp A fluoreszcens mikroszkóp alapvetően megegyezik a hagyományos optikai mikroszkópéval, a fő különbség a fényforrás, a szűrő és a kondenzátor. Jelenleg a legtöbben epi-light eszközöket használnak, fényforrásként pedig általában nagynyomású higanylámpákat használnak, amelyek ultraibolya vagy kék-lila fényt bocsátanak ki. Kétféle szűrő létezik: gerjesztő szűrő és abszorpciós szűrő. Az általános világosmezős kondenzátorok mellett a sötétmezős kondenzátorok is használhatók fluoreszcens mikroszkópokban, amelyek kék fénnyel javítják a fluoreszcencia és a háttér közötti kontrasztot. Ez a módszer fluoreszcens pigmentekkel megfestett vagy fluoreszcens antitestekkel kombinált baktériumok kimutatására vagy azonosítására alkalmazható.
5. Az elektronmikroszkópok az elektronáramlást használják fényforrásként, és a hullámhossz több tízezerszer eltér a látható fénytől, ami nagyban javítja a felbontást. Optikai erősítő rendszerként mágnestekercset is használ, és a nagyítás elérheti a tízezres vagy százezerszeresét is. Gyakran használják a vírusrészecskék és a baktériumok ultrastruktúrájának megfigyelésére.
Festetlen mikrobiális minták megfigyelése:
A nem festett minták általában felhasználhatók a baktériumok morfológiájának, erejének és mozgásának megfigyelésére. A baktériumok színtelenek és átlátszóak, ha nem festődnek, és mikroszkóp alatt főként a baktériumok és a környező környezet törésmutatója közötti különbség alapján figyelhetők meg. A flagellákkal rendelkező baktériumok erőteljesen mozognak, míg a flagella nélküli baktériumok szabálytalan Brown-mozgást mutatnak. Az életképes baktériumok, mint például a Treponema pallidum, a Leptospira és a Campylobacter jellegzetes formájúak és mozgásmintázatúak, amelyek diagnosztikus jelentőséggel bírnak. Az általánosan használt módszerek a nyomásesési módszer, a függő csepp módszer és a kapilláris módszer.
1. Vigyen fel vazelint a tiszta homorú üveg homorú furatára függő csepp módszerrel, oltóhurok segítségével vegyen egy gyűrűt a baktériumszuszpenzióból, és helyezze a fedőüveg közepére, majd igazítsa a homorú üveg homorú furatát a a fedőüveg közepén lévő cseppet és fedjük le, majd gyorsan fordítsuk meg, enyhén nyomjuk meg a fedőüveget, hogy szorosan tapadjon a homorú lyuk szélén lévő vazelinhez, és figyeljük meg nagy nagyítású mikroszkóp alatt (ill. sötét mező).
2. Vegyünk egy gyűrűs baktériumszuszpenziót oltóhurokkal, és helyezzük egy tiszta üveglemez közepére nyomáscsökkentő módszerrel, majd óvatosan fedjük le a baktériumszuszpenziót fedőüveggel, ügyelve arra, hogy elkerüljük a buborékok kialakulását és a baktériumszuszpenzió túlcsordulását. . Néhány másodperces mozdulatlan állás után nagy teljesítményű mikroszkóp alatt figyelje meg világos (vagy sötét) mezőben.
3. A kapilláris módszert elsősorban az anaerob baktériumok kinetikájának vizsgálatára alkalmazzák. Általában 60~70mm hosszúságot válasszon. Miután az anaerob baktériumszuszpenziót egy 0.5-1,0 mm-es nyílású kapillárison keresztül szivatta, zárja le lánggal a kapilláris két végét. A kapillárist műanyag papírral rögzítettük az üveglemezre, és nagy teljesítményű lencse alatt, sötét mezőben figyeltük meg.
Megfestett mikrobiális minták megfigyelése mikroszkóppal:
A baktériumminta megfestése után a baktériumok és a környező környezet közötti éles színkontraszt miatt a baktériumok morfológiai jellemzői (például mérete, alakja, elrendezése stb.) a baktériumok és egyes speciális szerkezetek (pl. kapszulák, flagellák, spórák stb.) közönséges optikai mikroszkóppal jól megfigyelhetők, a baktériumok pedig a festési reaktivitás szerint osztályozhatók és azonosíthatók.
(1) A bakteriális festés általános eljárása A bakteriális festés általános eljárása: kenet (szárítás)-fixálás-festés.
1. Kenet Vér, váladék, ürülék, szúrófolyadék és folyékony tenyészet készítése, valamint vékony filmkenetek közvetlen készítése üveglemezeken; boncolás vagy fertőzött állati szövetek, mintavételhez vattacsomóval kenjük be az elváltozást. Baktériumtelepek vagy gyepek szilárd táptalajon történő előkészítéséhez először egy oltóhurokkal vegyen egy gyűrűt normál sóoldatból, és helyezze a tárgylemez közepére, majd egy steril oltóhurokkal vegyen egy kis mennyiségű tenyészetet és őrölje meg. normál sóoldatban egyenletesen oszlassuk el egy 1 cm2-es bevonatos felületen, és hagyjuk szobahőmérsékleten, vagy távolról lassan megszáradni.
2. A rögzítés célja a baktériumok elpusztítása, a bakteriális fehérje és szerkezet koagulálása, valamint a festés elősegítése; elősegíti, hogy a baktériumok megtapadjanak a tárgylemezen, nehogy mosás közben elmossák őket a víz; megváltoztatja a baktériumok festékanyag-áteresztő képességét, ami jótékony hatással van a baktériumok intracelluláris struktúráinak festésére. Általában lángos melegítéssel rögzítik, és a megszáradt kenetet gyorsan 3-szor átengedik a lángon. Jobb, ha nem égeti meg a bőrt a kézháton, amikor hozzáér a csúszdához.
3. Festés A különböző ellenőrzési céloknak megfelelően válasszon különböző festési módszereket a festéshez. Festéskor cseppenként adjuk hozzá a festékoldatot, hogy növeljük a fedést.
4. Maró Minden olyan anyagot, amely fokozza a festék és a festett tárgy közötti affinitást, rögzíti a festéket a festett tárgyon és megváltoztatja a sejtmembrán áteresztőképességét, maróanyagnak nevezzük. Általában a timsót, a csersavat, a fémsókat és a jódot stb. használják, és a melegítést is használják a színezés elősegítésére. A maróanyagok használhatók az elsődleges festés és az ellenfestés között, illetve fixálás után, illetve fixálóban és festésben is használhatók.
5. Színtelenítés Minden olyan vegyi anyagot, amely képes eltávolítani a festett tárgy színét, színtelenítőnek nevezzük. Színtelenítőként általában etanolt, acetont stb. használnak. A színtelenítő szer képes kimutatni a baktériumok és a színezékek kombinációjának stabilitásának mértékét, amely differenciális festéshez használható.
6. Ellenfestés Az elszíntelenedett baktériumokat vagy szerkezeteiket gyakran ellenfestékkel ellenfestik a könnyebb megfigyelés érdekében. Az ellenfestő oldat színe eltér az elsődleges festőoldat színétől, hogy éles kontrasztot képezzen. Az ellenfestés ne legyen túl erős, hogy ne takarja el a kezdeti festés színét.
