A hűtési módszer hatása a kapcsolási tápegység üzemi hőmérsékletére
A kapcsoló üzemmódú tápegységek hőeloszlása általában két módszert alkalmaz: a közvetlen vezetés és a konvektív vezetés. A közvetlen hővezetés az, hogy a hőtörvényt egy objektum mentén a magas hőmérsékleti végről az alacsony hőmérsékleti végre történő átvitele, és hőkezelési képessége stabil. A konvektív vezetőképesség az a folyamat, amelyben a folyadék vagy a gáz forgási mozgáson megy keresztül, hogy a hőmérséklet egységesebbé váljon. A dinamikus folyamatok konvektív vezetőképességben való részvétele miatt a hűtési folyamat viszonylag gyors.
A fűtőelem fémhűtőre történő felszerelése a forró felület megszorításával elérheti az energiatestek különböző magasságának energiaátvitelét. Nem sok az az energia, amelyet egy nagy hűtőbányászat sugározhat ki. A kapcsoló üzemmód tápellátásának hővezetési módszerét természetes hűtésnek nevezzük, amelynek hosszabb késleltetési ideje van a hőeloszláshoz. A Q=ka △ t hőátadási kapacitás (k hőátadási együttható, hőátadási terület, △ T hőmérsékleti különbség). Ha a beltéri környezeti hőmérséklet magas, △ T kicsi lesz, és ennek a hőátadási módszernek a hőeloszlási teljesítménye jelentősen csökken.
A ventilátor hozzáadása a kapcsoló tápegységéhez gyorsan eloszlathatja a felhalmozódott hőt az energiaátalakításból az energiaátvitelön kívül. A ventilátorból a hűtőborda folyamatos levegőellátása konvektív energiaátvitelnek tekinthető. Ventilátorhűtésnek hívják, amelynek rövid és hosszú késleltetése van a hőeloszláshoz. A Q=km △ T hőeloszlás (k hőátadási együttható, M hőcserélő levegő minősége, △ t hőmérsékleti különbség). Amint a ventilátor lelassul vagy leáll, az M érték gyorsan csökken, és az áramellátásban felhalmozott hő nehéz lesz eloszlatni. Ez nagymértékben növeli az elektronikus alkatrészek, például a kondenzátorok és a transzformátorok öregedési sebességét a váltási tápegységben, és befolyásolja a kimeneti minőség stabilitását, végül az alkatrészek kiégésének és a berendezések meghibásodásához vezet.
