A bevonatvastagságmérők és az ultrahangos vastagságmérők közötti különbségek
közös alap:
Mind a bevonatvastagság-mérő, mind az ultrahangos vastagságmérő roncsolásmentes vizsgáló műszerek, vagyis olyan műszerek, amelyek az anyag roncsolása nélkül mérik az anyag vastagságát. A bevonat vastagságmérője és az ultrahangos vastagságmérő is használhatja a szondát az anyag vastagságának mérésére az anyag egyetlen felületéről. Ezzel elkerülhetőek a vastagságméréshez mindkét oldalról felragasztandó tolómérők, mikrométerek, mérőeszközök stb. hátrányai, és kihasználja a roncsolásmentes vizsgálat előnyeit, így széles körben alkalmazzák a lemezgyártásban, csővezetékek korrózióvédelmében, galvanizáló bevonatban, mechanikai munkákban. alkatrészgyártás, repülés és más fontos területek. A bevonatvastagság-mérőket és az ultrahangos vastagságmérőket különböző területeken használják az anyagvastagság mérésére. Valójában a bevonat vastagságmérője a felületi bevonat mérésére, míg az ultrahangos vastagságmérő a falvastagság és a lemezvastagság alapanyagának mérésére összpontosít.
A különbség: Bevonatvastagság-mérő
A bevonatvastagság-mérőt bevonatvastagság-mérőnek, bevonatvastagság-mérőnek, bevonatvastagság-mérőnek, filmvastagság-mérőnek és más rugalmas neveknek is nevezik. Főleg bevonatok, korróziógátló rétegek, galvanizáló rétegek, műanyagok, festékek, műanyagok, kerámia, zománc és egyéb fémrétegek vastagságának mérésére szolgál, így a nemzeti szabvány hivatalos neve bevonatvastagságmérő. Kibővíthető a papír, fólia, karton stb. vastagságának közvetett mérésére is. A bevonat vastagságmérőjének pontossága viszonylag nagy, általában um egységben van, és a kijelző felbontása elérheti a 0 értéket. 01, 0,1, 1 um és egyéb pontosság. A bevonat vastagságmérőjének mérési tartománya: általában 0-1250um; a speciálisak az 0-400um és a 0-50mm.
Jelenleg két leggyakoribb bevonatvastagságmérő létezik: a mágneses módszer és az örvényáramú módszer, más néven: mágneses és nem mágneses módszer, vasalapú és nem vasalapú módszer.
Mágneses módszer: A vasalapú bevonatvastagságmérő mágneses érzékelőt használ a nem ferromágneses bevonatok és bevonatok mérésére ferromágneses fémfelületeken, például acélon és vason, mint például: festék, por, műanyag, gumi, szintetikus anyagok, foszfátozó réteg, króm , cink, ólom, alumínium, ón, kadmium, porcelán, zománc, oxidréteg stb.
Örvényáramos módszer: A színesfém alapbevonat vastagságmérője örvényáram-érzékelőkkel méri a zománcot, gumit, festéket, műanyag rétegeket, bevonatokat stb. nem vastartalmú fémfelületeken, mint például réz, alumínium, cink és ón. A bevonat vastagságmérőit széles körben használják a gyártásban, a fémfeldolgozásban, a vegyiparban, az áruellenőrzésben és más vizsgálati területeken.
Különbség: Ultrahangos vastagságmérő
Az ultrahangos vastagságmérőket főként acéllemezek, acélcsövek és egyéb hordozók vastagságának mérésére használják a bevonatok és bevonatok vastagságának mérése helyett. Az ultrahangos vastagságmérő egyéb nevei: ultrahangos vastagságmérő (rövidítve UT), ultrahangos mérőműszer, falvastagságmérő műszer, acéllemez vastagságmérő műszer stb., A nemzeti szabvány szakmai elnevezésű ultrahangos vastagságmérő műszer. Az ultrahangos vastagságmérő pontossága mm-ben van, a kijelző felbontása pedig általában: {{0}},1, 0.01, 0,001 mm és egyéb pontosság. Az ultrahangos vastagságmérő tartománya általában 075-300mm, a speciálisé pedig 015-20mm; 3-500mm.
Az ultrahangos vastagságmérő elve: a szonda által kibocsátott ultrahang impulzus eléri a mérendő tárgyat és a tárgyban továbbterjed, és az anyag határfelületére érve visszaverődik a szondára, illetve a mérendő anyag vastagságára. Az ultrahanghullám anyagban terjedési idejének mérésével határozzuk meg. Alkalmas minden hangvezető anyag mérésére, mint például acél, vas, fém, műanyag, kerámia, plexi és egyéb jó ultrahangvezetők.
