Különbségek és hasonlóságok a fáziskontraszt, az inverz és a közönséges fénymikroszkópia között
Az ilyen típusú mikroszkópok mind optikai mikroszkópok, amelyek látható fényt használnak észlelési módszerként, ami különbözik az elektronmikroszkópoktól, a pásztázó alagútmikroszkópoktól, az atomerőmikroszkópoktól stb.
Kimondottan:
Fáziskontraszt mikroszkóp, más néven fáziskontraszt mikroszkóp. Mivel a fény egy átlátszó mintán áthaladva enyhe fáziskülönbséget fog produkálni, és ez a fáziskülönbség a kép amplitúdójának vagy kontrasztjának változásává alakítható, így a fáziskülönbség felhasználható a képalkotáshoz. Fritz Zelnick találta fel az 1930-as években, amikor a diffrakciós rácsokat tanulmányozta. 1953-ban elnyerte a fizikai Nobel-díjat. Jelenleg széles körben használják átlátszó minták, például élő sejtek, kis szervek és szövetek kontrasztos képeinek készítésére.
Konfokális mikroszkóp: Ez egy optikai képalkotó módszer, amely pontról pontra megvilágítást és térbeli tűlyukmodulációt alkalmaz a szórt fény eltávolítására a minta nem fókuszsíkjairól. A hagyományos képalkotási módszerekkel összehasonlítva javíthatja az optikai felbontást és a vizuális kontrasztot. A pontszerű fényforrásból kibocsátott érzékelési fény a lencsén keresztül megfigyelt tárgyra fókuszál. Ha a tárgy pontosan a fókuszban van, akkor a visszavert fénynek vissza kell konvergálnia a fényforráshoz az eredeti lencsén keresztül. Ez az úgynevezett konfokális, vagy röviden konfokális. A konfokális mikroszkóp dikroikus tükröt ad a visszavert fény optikai útjához, amely a lencsén áthaladó visszavert fényt más irányba töri meg. A fókuszában egy tűlyuk található. Közvetlenül a fókuszpontban, a terelőlemez mögött található egy fotosokszorozó cső (PMT). Elképzelhető, hogy az érzékelési fényfókusz előtt és után visszavert fény áthalad ezen a konfokális rendszeren, és nem fókuszálható a kis lyukra, és a terelőlemez blokkolja. Tehát amit a fotométer mér, az a visszavert fény intenzitása a fókuszban. Lényege, hogy az áttetsző tárgyat háromdimenziósan lehet beolvasni a lencserendszer mozgatásával. Ezt az ötletet Marvin Minsky amerikai tudós javasolta 1953-ban. 30 évnyi fejlesztés után lézerek fényforrásaként olyan konfokális mikroszkópot fejlesztettek ki, amely megfelelt Marvin Minsky eszméinek.
Fordított mikroszkóp: Az összetétel megegyezik a hagyományos mikroszkópéval, azzal az eltéréssel, hogy az objektívlencse és a megvilágítási rendszer felcserélődik. Az előbbi a színpad alatt, az utóbbi pedig a színpad felett található. Egyéb kapcsolódó képrögzítő berendezések kényelmes működtetése és telepítése.
Az optikai mikroszkóp olyan mikroszkóp, amely optikai lencséket használ a kép nagyítására. A tárgyra beeső fényt legalább két optikai rendszer (objektív és okulár) erősíti. Először is, az objektív nagyított valós képet állít elő, és az emberi szem ezt a felnagyított valós képet a szemlencsén keresztül figyeli meg, amely úgy működik, mint egy nagyító. Az általános optikai mikroszkópok több cserélhető objektívvel rendelkeznek, így a megfigyelő szükség szerint módosíthatja a nagyítást. Ezeket az objektívlencséket általában egy forgatható objektívlencse lemezre helyezik. Az objektívlencse korongjának elforgatása lehetővé teszi, hogy a különböző szemlencsék könnyen belépjenek az optikai útba. A fizikusok felfedezték a nagyítás és a felbontás közötti törvényt, és az emberek megtanulták, hogy az optikai mikroszkópok felbontásának van határa. Ez a felbontás korlátozza a nagyítás végtelen növekedését. 1600-szoros nagyítássá válik az optikai mikroszkópok nagyítása. A legmagasabb határ nagyon korlátozottá teszi a morfológia alkalmazását számos területen.
Az optikai mikroszkóp felbontását a fény hullámhossza korlátozza, amely általában nem haladja meg a 0,3 mikront. A felbontás akkor is javítható, ha a mikroszkóp ultraibolya fényt használ fényforrásként, vagy ha a tárgyat olajba helyezik. Ez a platform más optikai mikroszkópos rendszerek építésének alapja lett.
