Különbségek és jellemzők a fluoreszcens mikroszkópok és a közönséges fénymikroszkópok között
A fluoreszcens mikroszkóp abban különbözik a hagyományos optikai mikroszkóptól, hogy nem figyeli meg a mintákat közönséges fényforrások megvilágítása mellett. Ehelyett egy bizonyos hullámhosszú fényt (általában ultraibolya fényt, kék ibolya fényt) használ a mintában lévő fluoreszcens anyagok mikroszkóp alatti gerjesztésére, ami fluoreszcenciát bocsát ki. Ezért a fényforrás szerepe a fluoreszcens mikroszkópban nem a közvetlen megvilágítás, hanem mint energiaforrás a mintában lévő fluoreszcens anyagok gerjesztésére. A próbatestek megfigyelésének oka nem a fényforrás megvilágítása, hanem az a fluoreszcens jelenség, amelyet a gerjesztett fényenergia elnyelése után a mintában lévő fluoreszcens anyagok mutatnak ki. Ebből látható, hogy a fluoreszcens mikroszkópia jellemzője elsősorban az, hogy fényforrása adott hullámhossz-tartományban nagy mennyiségű gerjesztő fényt tud szolgáltatni, így a próbatestben lévő fluoreszcens anyagok a szükséges intenzitású gerjesztő fényt képesek elérni. Ugyanakkor a fluoreszcens mikroszkópoknak megfelelő szűrőrendszerrel kell rendelkezniük. A fluoreszcens mikroszkóp a fluoreszcens szövetkémia alapvető eszköze. Olyan fő összetevőkből áll, mint egy ultra-nagyfeszültségű fényforrás, egy szűrőrendszer (beleértve a gerjesztő és elnyomó szűrőlemezeket), egy optikai rendszer és egy fényképező rendszer. Egy bizonyos hullámhosszúságú fényt használ a minta gerjesztésére és fluoreszcencia kibocsátására.
1. A fluoreszcencia gerjesztési módszerei: A fény hullámhossz-tartománya szerint két típusa van: UV gerjesztési módszer (ultibolya megvilágítással) és BV gerjesztési módszer (kék ibolya fénnyel). Az UV-gerjesztési módszer 400 nm-nél rövidebb közeli ultraibolya fényt használ a gerjesztéshez. Ez a módszer nem rendelkezik látható gerjesztő fénnyel, így a megfigyelt fluoreszcencia a festék saját fluoreszcenciáját mutatja, így könnyen megkülönböztethető a mintán lévő specifikus fluoreszcencia a háttérszövet önfluoreszcenciájától.
2. BV gerjesztési módszer: Ultraibolya fénytől kék fényig történő gerjesztést foglal magában, 404 nm és 434 nm középponttal. Ez a módszer kék fényt használ a minta besugárzására, ezért a fluoreszcencia-megfigyelő rendszer levágott-szűrőjének olyan szűrőt kell használnia, amely teljesen blokkolja a kék fényt, és teljes mértékben áthalad a szükséges zöld és sárga fluoreszcencián. Fluoreszcens antitest módszerhez használt fluoreszcens pigmentek. A gerjesztő fény maximális abszorpciós hullámhossza és a fluoreszcencia maximális emissziós hullámhossza viszonylag közel van egymáshoz, ezért a BV gerjesztési módszerben használt szűrőnek éles vágású szűrőt kell használnia. Ezzel a módszerrel a kék fényt gerjesztőfényként használhatjuk, így a fluoreszcens pigmentek abszorpciós hatásfoka magas, és világosabb képeket kaphatunk. Hátránya, hogy az 500 nm alatti fluoreszcencia nem látható, míg 500 nm feletti fluoreszcencia esetén a teljes kép sárgának tűnik. A fluoreszcens antitest módszerben a specificitást leginkább a fluoreszcens pigmentekre jellemző szín határozza meg, így a finom specificitás tárgyalásánál a BV gerjesztési módszer fent említett hátrányai gyakran jelentős hatást gyakorolnak.
