A valós idejű oszcilloszkóp és a mintaoszcilloszkóp közötti különbség

A valós idejű oszcilloszkóp és a mintaoszcilloszkóp közötti különbség

A valós idejű oszcilloszkópokat gyakran DSO-knak (Digital Storage Oscilloscopes) vagy MSO-knak (Mixed Signal Oscilloscopes) nevezik. A legtöbb ma eladott oszcilloszkóp valós idejű oszcilloszkóp. A valós idejű oszcilloszkópok néhány MHz-től több tíz GHz-ig terjedő sávszélességben, néhány száz dollártól több százezer dollárig terjedő árfekvésben állnak rendelkezésre. A mintavevő oszcilloszkópok, amelyeket gyakran DCA-knak (Digital Communications Analyzers) neveznek, néhány tíz GHz-es sávszélességgel rendelkeznek, és elsősorban nagy sebességű soros buszok, optikai eszközök és órajelek elemzésére használják. A sávszélesség növekedésével a mintavételezési és a valós idejű oszcilloszkópok több alkalmazási területen kezdenek átfedni.

A digitalizáláshoz vezető út lényegében ugyanaz mind a valós idejű, mind a mintavételező oszcilloszkópok esetében. A bemeneti jel áthalad az oszcilloszkóp front-end jelkondicionáló áramkörén, digitalizálódik, a memóriába menti, és végül megjelenik a képernyőn. A két oszcilloszkóp mögöttes technológia azonban egészen más.

Valós idejű oszcilloszkópok
A valós idejű oszcilloszkópok magukban foglalják a trigger ASIC technológiát, amely lehetővé teszi a felhasználó számára, hogy meghatározza az érdeklődésre számot tartó eseményeket, mint például a növekvő feszültség küszöbértékeit, az építési és tartási hibákat vagy a kód triggereket. Ha az eseményt az oszcilloszkóp trigger áramköre normál adatgyűjtési módban észleli, az oszcilloszkóp rögzíti és elmenti az egymást követő mintákat a triggerpont közelében, és frissíti a kijelzőt a rögzített adatokkal. A valós idejű oszcilloszkóp működhet egyszeres rögzítési módban vagy folyamatos rögzítési módban. Egyrögzítés módban az oszcilloszkóp egyetlen adatgyűjtést hajt végre, és a memóriamélységtől és a mintavételezési gyakoriságtól függően egymás utáni mintákat jelenít meg.

Miután az oszcilloszkóp egyetlen nyomot rögzített, a felhasználó képes pásztázni és zoomolni bármilyen érdekes eseményre. Folyamatos üzemmódban az oszcilloszkóp folyamatosan felveszi és megjeleníti az összes olyan állapotot, amely megfelel a trigger specifikációinak. A változó vagy végtelen utánvilágítás lehetővé teszi több rögzített jel átfedését a kezdeti jelre. A folyamatos mód lehetővé teszi a felhasználó számára, hogy valós idejű képet kapjon a tesztelt eszközről. Emelkedési idő vagy impulzusszélesség mérések, matematikai függvények vagy FFT elemzések végezhetők egyszeri vagy folyamatos ismétlődő adatgyűjtési módban. A 6 GHz alatti sávszélességű valós idejű oszcilloszkópok többsége lMΩ és 50 MΩ bemenettel rendelkezik, és szondák és kábelek széles választékával használható.

Három fontos műszaki specifikáció határozza meg a valós idejű oszcilloszkópot: sávszélesség, mintavételi sebesség és memóriamélység. A valós idejű oszcilloszkóp kiválasztásakor más, fontosabb előírásokat is figyelembe kell venni.

A mintavevő oszcilloszkópokat ismétlődő jelek rögzítésére, megjelenítésére és elemzésére tervezték. A trigger képesség ismétlődő jelekre is be van állítva. Amikor az első triggerfeltétel teljesül, a mintavételező oszcilloszkóp egy bizonyos időintervallumban rögzíti a nem szomszédos mintákat. Az oszcilloszkóp késlelteti ezt a triggerpontot, és elindítja a következő rögzítési sorozatot, és a rögzített pontokat az első mintakészlettel együtt a kijelzőre helyezi. Ennek a műveletnek a végtelen utánvilágítási módban történő megismétlése olyan hullámformát hoz létre, amelyet nem kell folyamatosan begyűjteni. A trigger és a késleltetés azon technikai elemek közé tartozik, amelyeket a triggerek közötti időfelbontás szabályozására használnak a nagy mérési pontosság elérése érdekében. Mivel triggerenként csak néhány pontot rögzít és dolgoz fel, a memóriamélység nem kulcsfontosságú műszaki specifikáció. A mintavételezési frekvencia szintén nem kulcsfontosságú specifikáció. Azonban az első triggerfeltétel és a következő triggerfeltétel közötti időintervallum pontossága a legfontosabb.

Mintavételező oszcilloszkópok és valós idejű oszcilloszkópok
Ahogy korábban említettük, a valós idejű oszcilloszkópok sávszélessége ma meghaladja a 60 GHz-et, míg a mintavevő oszcilloszkópok sávszélessége meghaladja a 90 GHz-et. Így a legtöbb digitális alkalmazás esetében a sávszélesség már nem kényelmes módja a megfelelő oszcilloszkóp kiválasztásának. Ennek ellenére továbbra is az ár a fő különbség. A teljesen konfigurált mintavételező oszcilloszkópok (50 GHz) kevesebb, mint 150 dollárba kerülnek,000, míg a valós idejű oszcilloszkópok közel 400 dollárba,000. A tervezőknek meg kell határozniuk, hogy a valós idejű oszcilloszkópok kiváló rugalmassága arányos-e a magas költségekkel.