Diagnosztikai és karbantartási intézkedések a kapcsolós tápegység rendellenes kimeneti feszültsége esetén
Karbantartási technikák a kapcsolóüzemű tápfeszültség kimenet nélkül történő kapcsolásához
A hibadiagnosztika módszere és lépései
Az ilyen típusú hibák hibaelhárításának elsődleges feladata annak meghatározása, hogy a hiba a kapcsolókollektorban, a kapcsoló aljzatában vagy a kapcsolócsőben van-e. A konkrét módszer a kapcsolócső kollektor- és alapfeszültségének mérése. Több helyzet is előfordulhat:
(1) A kapcsolócső kollektorfeszültsége 0V, ami 1,4-szer kisebb, mint a hálózati feszültség. A kapcsolócső nem rendelkezik normál üzemi feszültséggel. Ha a feszültség 1,4-szeres, az azt jelzi, hogy a kapcsolócső kollektorának üzemi feszültsége normális, és azt jelzi, hogy az AC220V és az egyenirányító szűrő áramköre megfelelően működik.
(2) A kapcsolócső alapfeszültsége 0V (beleértve az indítási időt is). Ez azt jelzi, hogy az indító áramkör nem biztosított indító (vezető) feszültséget a kapcsolócső aljára, vagy az alap és az emitter közötti kapcsolódó alkatrészek megsérültek. Meg kell vizsgálni az indító áramkört, a kapcsolócső emitterét és a kapcsolódó alkatrészeket. Ha a feszültség 0,6 és 0,7 között van (beleértve az indítás pillanatát is), az azt jelzi, hogy az indító áramkör, az emitter és a kapcsoló alkatrészei normálisak. Ha a feszültség nagyobb, mint 0,7 V, az azt jelzi, hogy az indító áramkör normális, de a kapcsolócső emitter csomópontja vagy alkatrészei szakadtak, vagy az ellenállás értéke nő.
(3) A kapcsolócső vezetési feltételekkel rendelkezik: a kapcsolócső alapfeszültsége 0.6-0,7 V, és a kollektor feszültsége nagyobb, mint 250 V, ami azt jelzi, hogy a kapcsolócső működési feltételei vannak. A hiba a pozitív visszacsatoló áramkörben jelentkezik, beleértve a pozitív visszacsatoló ellenállást, a kondenzátort, a szabadonfutó diódát és a kapcsolótranszformátor pozitív visszacsatoló tekercsét, valamint a köztük lévő kapcsolatot.
Karbantartási technikák a kapcsolóüzemű tápegység pillanatnyi feszültségkimenetéhez
(1) Álterhelési módszer
(2) Mérje meg, hogy a védőelemek nem sérültek-e
(3) Leválasztási módszer
(4) Hipotenziós módszer. Elsőként meg kell említeni a Minrong kapcsolóüzemű tápegység erős terhelhetőségét, amely biztonság és törekvés alapján elérhetőnek mondható. Elmondható, hogy a polgári olvasztókapcsolós tápegységnek olyan előnyei vannak, mint a nagy hatásfok, a nagy biztonság és az alacsony veszteség, amelyek nem választhatók el az erős hozzájárulásoktól. Hasonlóképpen, a Minrong kapcsolóüzemű tápegység jó minőségű teherbírása elválaszthatatlan a Minrong Electric biztonsághoz és a felhasználók törekvéseihez való ragaszkodásától.
Feszültségesés kimutatási módszer minden egyes funkcionális áramkörhöz. Miután a fenti módszerekkel megállapította, hogy a kapcsolóüzemű tápegység melyik része hibás, az egyes részek ellenőrzési módszerei a következők:
(1) Ellenőrizze az impulzusszélesség-modulációs áramkört és a pozitív visszacsatoló áramkört. Kétféle módszer létezik az elektrolit kondenzátorok cseréjére az áramköri kapcsolóüzemű táp pozitív visszacsatoló áramkörében, az egyik a 0. 016UF0. A 039uf kondenzátor hibaaránya nagyon alacsony, és karbantartással kiküszöbölhető. A másik típus egy 10uF körüli elektrolitkondenzátor. Ez a kondenzátor a karbantartás során közvetlenül cserélhető.
(2) Váltófeszültség-szabályozó hiányában túlfeszültség-védelmi hibákra biztonsági okokból először az impulzusszélesség-moduláló áramkör üzemi feszültsége által alkotott áramkör sérülékeny alkatrészei cserélhetők, azaz a szűrőkondenzátor ( elektrolit kondenzátort néhány mikrométerről 100 uF-ra), hogy megnézze, a kapcsolóüzemű tápegység visszatér-e a normál állapotba.
