Az optikai mikroszkópok különféle típusú megvilágítási forrásainak részletes ismertetése
Míg a korai mikroszkópok olajlámpákra és természetes napfényre támaszkodtak, primitív (de gyakran nagyon pontos) mikroszkópjaik külső megvilágítást biztosítottak. Gyakran meglehetősen zseniális módszereket alkalmaznak, például egy nagy fehér tábláról gyűjtik a fényt vagy a szórt napfény visszaverődését egy borús napon. Sajnos ezek a módszerek nem biztosítanak megbízható megvilágítást, és gyakran a megvilágított látómező területe nagymértékben meghaladja az objektív numerikus apertúráját, ami tükröződést és vízbemerülést okoz.
A modern mikroszkópok általában beépített fényforrással rendelkeznek, amely viszonylag nagy mértékben szabályozható. A mai mikroszkópok legelterjedtebb forrása a fényvisszaverő házban elhelyezett wolfram-halogén izzólámpa, amely a fényt egy kondenzátorlencsén keresztül vetíti a tárgyasztal alá. A lámpa feszültségét egy változtatható reosztát szabályozza, amely általában a mikroszkóp állványába van beépítve. Az 1. ábrán egy tipikus világítás és ház látható. Az izzó egy wolfram-halogén lámpa, amely 12 voltos egyenáramú (DC) feszültségen működik, és akár 100 watt világítási teljesítményt is termel. A lámpa feszültségét egy, általában a mikroszkóp házába épített egyenáramú tápegység szabályozza, feszültségszabályozó gombbal, általában valahol a mikroszkóp állványára szerelt potenciométerrel. Ezek az izzók jelentős mennyiségű hőt termelnek működés közben, és a ház néhány réteg hűtőbordával van ellátva, hogy segítse a felesleges hő elvezetését. Az izzó helyzetét a világítótest házának oldalán található gombok sorozata szabályozza, vagy kifejezetten a házhoz előre központosítva. A lámpaházból érkező fényt kondenzátorlencsén keresztül a mikroszkóp alapjára irányítják, majd gyakran egy szinterezett üveg diffúzoron vezetik át, mielőtt a kondenzátoron lévő rekeszmembrán fókuszálja.
Izzólámpa – A wolframlámpákra épülő izzólámpákat a modern mikroszkópokban elsődleges megvilágítási forrásként használják, kivéve a fluoreszcens mikroszkópos vizsgálatokat. Ezek a lámpák hősugárzás, folyamatos fényspektrumot bocsátanak ki, körülbelül 300 nm-ről 1200-1400 nm-re terjedő intenzitású, a 600-1200 nm-es tartomány közepén lévő hullámhosszokon, amelyek többségét a 2. ábra szemlélteti. tervezésük, felépítésük és működésük egyszerű, zárt, inert gázzal töltött üvegburából állnak, és egyenárammal táplált volfrámszálat tartalmaznak. Az izzók sok hőt és fényt termelnek, de a kibocsátott energia mindössze 5-10 százalékát teszi ki a fény. A volfrámlámpák (de nem a wolfram-halogén lámpák) működésükben hasonlóak a hagyományos háztartási izzókéhoz, mint ilyenek, általában szenvednek bizonyos hátrányoktól, mint például a belső burok elfeketedése az életkor előrehaladtával és a lassan lerakódott volfrám elpárolgása. Ezeknek a lámpáknak a színhőmérséklete és fényereje az alkalmazott feszültség függvényében változik, de az átlagos értékek körülbelül 2200 K és 3400 K között mozognak. Az ezekben a lámpákban használt fotomikrográfiai színes filmekhez olyan mikroszkópot kell használni, amely a lámpának megfelelő színhőmérsékletet állít elő. Feszültségmembrán emulziók, jellemzően 3150 K és 3250 K hőmérsékleten. Általában valahol a közötti tartományban a színhőmérsékletet fotomikrográfiailag finomítani kell ehhez az egyensúlyhoz úgy, hogy szűrőket helyeznek a fényútba. A világításhoz használt filmemulzió színhőmérséklete.
A wolframlámpák kialakítása és gyártója igen változatos, és a modellek széles skáláját kínálják, különböző formájú borítással, rögzítőelemekkel és izzószál-elrendezéssel. Az optikai mikroszkópiában használt wolframlámpák tipikus választékát a 3. ábra mutatja. Az a) pontban szereplő izzó egy 6-12 voltos négyzet alakú volfrámlámpa, bronz bajonetttalppal, és a hengeres véggel való használatra készült. izzó a kondenzátorlencse felé néz. (b) A lekerekített borítású izzó szintén bronz bajonetttalppal rendelkezik, de ez a kisebb teljesítményű, 6 voltos izzó el tudja helyezni a projektlámpát, vagy oldalra vagy esetleg oldalra helyezheti. A (c) pontban szereplő izzó szintén kör alakú, de menetes talppal van ellátva. 6 és 30 volt közötti üzemi feszültség, ezt az izzót az egyik végén történő használatra tervezték.
