Az állítócső üzemállapota szerint a szabályozott tápegységet gyakran két kategóriába soroljuk: lineáris szabályozott tápegységre és kapcsolóüzemű tápegységre. Ezen kívül van egy kis tápegység, amely Zener csövet használ.
Az itt említett lineárisan szabályozott tápegység az egyenáramú szabályozott tápegységre vonatkozik, amelyben a beállítócső lineáris állapotban működik. Az állítócső lineáris állapotban működik, ami a következőképpen értelmezhető: RW (lásd az alábbi elemzést) folyamatosan változó, azaz lineáris. A kapcsolóüzemű tápegységben ez más. A kapcsolócső (a kapcsolóüzemű tápegységben általában az állítócsövet kapcsolócsőnek nevezzük) két állapotban működik: be és ki: be - az ellenállás nagyon kicsi; off - az ellenállás nagyon nagy, nagy. A kapcsolási állapotban működő cső nyilvánvalóan nem lineáris állapotban van.
A lineárisan szabályozott tápegység a korábban használt egyenáramú szabályozott tápegység. A lineárisan szabályozott egyenáramú tápegység jellemzői: a kimeneti feszültség kisebb, mint a bemeneti feszültség; a válaszsebesség gyors, a kimeneti hullámosság kicsi; a munka által keltett zaj alacsony; a hatékonyság alacsony (a mostanában gyakran látható LDO megoldja a hatékonysági problémát); A hő nagy (főleg a nagy teljesítményű tápegység), ami közvetve hőzajt ad a rendszerhez.
Az RW változtatható ellenállás és az RL terhelőellenállás egy feszültségosztó áramkört alkot, és a kimeneti feszültség:
Uo=Ui×RL/(RW plusz RL), tehát az RW méretének beállításával a kimeneti feszültség mérete módosítható. Vegyük észre, hogy ebben a képletben, ha csak az RW állítható ellenállás értékváltozását nézzük, akkor az Uo kimenete nem lineáris, de ha együtt nézzük az RW-t és az RL-t, akkor lineáris. Azt is vegyük figyelembe, hogy képünk nem balra, hanem jobbra rajzolja az RW terminált. Bár nincs különbség a képlettől, jobbra van megrajzolva, de csak a "mintavétel" és a "visszacsatolás" fogalmát tükrözi - a tényleges tápegységek többsége mintavétel és visszacsatolás üzemmódban működik. A feedforward módszerek ritka, sőt használatosak, ez csak egy segédmódszer.
Folytassuk: Ha az ábrán látható varisztort trióda vagy téreffektus tranzisztorral helyettesítjük, és ennek a "varisztornak" az ellenállását a kimeneti feszültség nagyságának detektálásával szabályozzuk úgy, hogy a kimeneti feszültség állandó maradjon, akkor a a feszültség stabilizálásának célja megvalósul. Ez a trióda vagy térhatású tranzisztor a kimeneti feszültség beállítására szolgál, ezért állítócsőnek nevezik.
