Az infravörös hőmérők helyes használata a berendezés hibáinak diagnosztizálására
Az infravörös hőmérők által javasolt berendezéshibák infravörös diagnosztikájának alapvető kérdése a vizsgált berendezés hőmérséklet-eloszlásának vagy a hibás pontok hőmérséklet- és hőmérsékletemelkedési értékeinek pontos meghatározása. Ez a hőmérsékleti információ nem csupán annak megállapítására szolgál, hogy a berendezés hibás-e, hanem objektív alapot is ad a hiba jellegének, helyének és súlyosságának meghatározásához. Ezért a vizsgált berendezés hibás részeinek hőmérsékletének kiszámítása és ésszerű korrekciója kulcsfontosságú lépés az érzékelő berendezés felületi hőmérsékletének pontosságának javításában. A berendezés helyszíni infravörös érzékelése során azonban az észlelési feltételek és a környezeti tényezők változása eltérő eredményeket eredményezhet ugyanarra a berendezésre a különböző észlelési feltételek miatt. Ezért az infravörös érzékelés pontosságának javítása érdekében megfelelő ellenintézkedéseket és intézkedéseket kell tenni a helyszíni észlelési folyamat során, illetve az észlelési eredmények elemzése és feldolgozása során, vagy jó észlelési feltételeket kell választani, vagy ésszerű korrekciókat kell végezni a helyszíni észlelési eredményeken.
Az elektromos berendezések működési állapotának hatása:
Az elektromos berendezések meghibásodását általában az áramhatásból eredő fűtési hibák okozzák (a vezetőköri hibák - a terhelési áram értékének négyzetével arányos fűtési teljesítmény), valamint a feszültséghatások okozta fűtési hibák (a szigetelőközeg hibái - az üzemi feszültség négyzetével arányos fűtési teljesítmény). Ezért a berendezés üzemi feszültsége és terhelési árama közvetlenül befolyásolja az infravörös érzékelés és hibadiagnosztika hatékonyságát. A szivárgóáram növekedése egyenetlen feszültséget okozhat egyes nagyfeszültségű{4}}berendezésekben. Ha nincs terhelés, vagy a terhelés nagyon alacsony, az a berendezés hibás működését és jelentéktelen felmelegedését okozza. Még ha vannak is komolyabb hibák, azok nem mutathatók ki jellegzetes termikus anomáliák formájában. Csak akkor, ha a berendezés névleges feszültségen üzemel és nagyobb a terhelés, a felmelegedés és a hőmérséklet-emelkedés erősebbé válik, és a hibapont jellegzetes termikus anomáliái jobban láthatóak.
Ily módon az infravörös érzékelés során megbízható észlelési eredmények elérése érdekében biztosítani kell, hogy a berendezés a lehető legnagyobb mértékben névleges feszültségen és teljes terheléssel működjön. Ha a folyamatos teljes terhelésű üzem nem is valósítható meg, akkor is olyan üzemi tervet kell kidolgozni, hogy a berendezés az észlelési folyamat előtt és alatt egy ideig teljes terhelésen működhessen, elegendő felfűtési időt biztosítva a berendezés hibás részének, és stabil hőmérsékletemelkedést biztosítva a felületén. Ha az infravörös diagnosztikát elektromos berendezések hibáira használják, a hibabecslési szabvány gyakran a berendezés névleges áram melletti hőmérséklet-emelkedésén alapul. Ezért, ha az észlelés során a tényleges üzemi áram kisebb, mint a névleges áram, akkor a berendezés hibapontjában a helyszínen mért hőmérséklet-emelkedést át kell számítani a névleges áram melletti hőmérséklet-emelkedésre.
