Tranzisztoros tápegység komponens kiválasztása
Ebben az áramkörben az alkatrészek kiválasztásának lépései hasonlóak a párhuzamos szilícium szabályozó áramkör lépéseihez, főként a következő szempontokat figyelembe véve.
(1) A T1 beállítócső és a D1 stabilizálócső előzetes kiválasztása
A T1 beállítócső kiválasztásakor a fő szempont az, hogy az ICM névleges árama nagyobb legyen, mint az IO kimeneti áram, hogy a beállítócső ne sérüljön meg a túlzott áram miatt, amikor a terhelés nyitva van. Ezen túlmenően, annak érdekében, hogy az állítócső jó beállítási hatást fejtsen ki, nagy értékű, alacsony szivárgási áramra is szükség van. A D1 szabályozó kiválasztásakor a fő szempont az, hogy a stabil feszültségének és a T1 emissziós csatlakozási feszültségének összege egyenlő legyen a kimeneti feszültséggel.
(2) Kiválasztott bemeneti feszültség
A szabályozott tápegység hatékonyságának biztosítása érdekében a bemeneti feszültség általában nem lehet túl magas, és nem haladhatja meg a 2 UI-t.
(3) A kiválasztott R2 áramkorlátozó ellenállás
Párhuzamos feszültségstabilizáló áramkörök esetén az R2 áramkorlátozó ellenállás az áramkör általános működésének kulcsa. Ha az R2-t nagyra választjuk, a feszültségstabilizáló hatás jó, de az energiafogyasztás magas (mivel az ellenállási teljesítményfelvétel P=I2R), és a bemeneti feszültség növelése szükséges, a tápegység hatásfoka viszonylag alacsony. A konkrét számítási módszer a szilícium feszültségszabályozók párhuzamos feszültségstabilizáló áramköreihez tartozó alkatrészek kiválasztásának harmadik lépésére vonatkozhat.
(4) Ellenőrizze az áramkör stabilitását
A teljes áramkör stabilitását a tényleges áramköri követelmények alapján kell meghatározni. Ha a stabilitás nem elegendő, az R1 és az UI megfelelően növelhető, és vannak még opciók Állítócső nagy értékű és alacsony szivárgási árammal
