Alkatrész kiválasztása tranzisztoros tápegységhez
A komponensek kiválasztásának lépései ebben az áramkörben hasonlóak a szilícium feszültségszabályozó cső párhuzamos feszültségstabilizáló áramkörének lépéseihez, főként a következő szempontokat figyelembe véve.
(1) Előzetes beállító cső T1 és feszültségszabályozó cső D1
A T1 szabályozócső kiválasztásakor a fő szempont az, hogy az ICM névleges árama nagyobb legyen, mint az IO kimeneti áram, hogy a szabályozócső ne sérüljön meg a túlzott áram miatt, amikor a terhelés nyitva van. Ezen túlmenően, annak érdekében, hogy az állítócső jó beállítási hatást fejtsen ki, az is szükséges, hogy az érték nagy és a szivárgó áram kicsi legyen. A D1 feszültségszabályozó cső kiválasztásakor a fő szempont az, hogy stabil feszültségének és a T1 emitter csatlakozási feszültségének összege egyenlő legyen a kimeneti feszültséggel.
(2) Kiválasztott bemeneti feszültség
A szabályozott tápegység hatékonyságának biztosítása érdekében a bemeneti feszültséget általában nem szabad túl magasra állítani, és nem haladhatja meg a 2 UI-t.
(3) Válassza ki az R2 áramkorlátozó ellenállást
Párhuzamos feszültségstabilizáló áramkör esetén az R2 áramkorlátozó ellenállás a kulcsa a teljes áramkör működési minőségének. Minél nagyobb az R2 kiválasztása, annál jobb a feszültségstabilizáló hatás, de az energiafogyasztás nagy (mivel az ellenállás teljesítményfelvétele P=I2R), és a bemeneti feszültség növelése szükséges, így a tápegység hatásfoka viszonylag alacsony. A konkrét számítási módszerekhez olvassa el a szilícium feszültségszabályozó cső párhuzamos feszültségstabilizáló áramkör elemeinek kiválasztásának harmadik lépését.
(4) Ellenőrizze az áramkör stabilitását
A teljes áramkör stabilitását a tényleges áramköri követelmények alapján kell meghatározni. Ha a stabilitás nem elég, akkor az R1-et és az UI-t megfelelően növelhetjük, illetve választhatunk nagyobb értékű és kisebb szivárgási áramú szabályozó csövet is.
Tranzisztoros vezérlésű tápegység áramköri elvi elemzése
Párhuzamosan szabályozott tápegység kompozit szabályozócsővel. A legnagyobb különbség az áramkörben az, hogy a szabályozó csövet a csőszerkezethez igazítják, így nagyobb értéket és nagyobb ICM-et kapunk. Hasonló módszert alkalmazhatunk a komponensek kiválasztásánál is, de mivel ennek az áramkörnek az áramerőssége viszonylag nagy, ezért figyelembe kell venni, hogy az ellenállásérték mellett az R1 áramkorlátozó ellenállás teljesítményét is figyelembe kell venni a kiválasztásánál. Az áramkorlátozó ellenállás kiégésének elkerülése érdekében, amikor a terhelés le van választva.
A párhuzamos stabilizált tápegység előnyei és hátrányai
A párhuzamosan szabályozott tápegység előnyei:
1. Túlterhelés elleni önvédelmi funkcióval rendelkezik, és a beállítócső nem sérül meg, ha a kimenet rövidre záródik.
2 Ha a terhelés változása kicsi, a feszültségstabilizáló teljesítmény viszonylag jó.
3. Jó alkalmazkodóképesség az azonnali változásokhoz.
A párhuzamos feszültségstabilizáló áramkör hátrányai:
1 A hatásfok alacsony, különösen kis terhelésnél, szinte az összes elektromos energiát az áramkorlátozó ellenállás és az állítócső fogyasztja el.
2 A kimeneti feszültség beállítási tartománya nagyon kicsi.
3 Nem könnyű magas stabilitást elérni.
