Válaszok a lézeres távolságmérőkkel kapcsolatos kérdésekre
1. Mi az infravörös vagy lézeres hatótávolság használatának elve?
A távolságmeghatározás elve alapvetően annak tudható be, hogy megmérjük, mennyi idő szükséges ahhoz, hogy a fény oda-vissza eljut a célponthoz, majd a fénysebesség c=299792458m/s és az n légköri törési tényező alapján kiszámítjuk a D távolságot. . Mivel nehéz közvetlenül mérni az időt, általában a folyamatos hullám fázisának mérése, amelyet fázismérő tartománykeresőnek neveznek. Természetesen léteznek impulzus-tartománykeresők is, jellemzően a WILD DI-3000. Megjegyzendő, hogy a fázismérés nem az infravörös vagy lézer fázisát méri, hanem az infravörös vagy lézerrel modulált jel fázisát. Az építőiparnak van egy kézi lézeres távolságmérője a házméréshez, amely ugyanezen az elven működik.
2. A mért tárgy síkjának merőlegesnek kell lennie a fényre?
A precíziós távolságmérés általában egy teljes reflexiós prizma együttműködését igényli, míg a házméréshez használt távolságmérő közvetlenül sima falvisszaverődéssel mér, főként azért, mert a távolság viszonylag rövid és a visszavert fény jelerőssége elég nagy. Ebből lehet tudni, hogy függőlegesnek kell lennie, különben túl gyenge a visszatérő jel és nem érhető el a maximális távolság.
3. Lehetséges-e, hogy a mért tárgy síkja diffúz visszaverődés?
Általában lehetséges. A tényleges mérnöki gyakorlatban egy vékony műanyag lemezt használnak fényvisszaverő felületként, hogy megoldják a súlyos diffúz visszaverődés problémáját.
4. Mi a különbség az ultrahangos és a lézeres távolságmérés között?
Az ultrahangos mérési pontosság viszonylag alacsony, és ma már ritkán használják. A lézeres távolságmérő pontossága elérheti az 1 mm-es hibát, alkalmas különféle nagy pontosságú mérési célokra
