a zajszintmérők és zajfigyelő berendezések pontossági szintjének kiválasztása
A régi hangszintmérő szabványban a zajszintmérőt a pontossági szint szerint {{0}}, 1-es, 2-es és 3-as típusra osztják. Az új zajszintmérő szabvány a pontossági szint szerint 1-es és 2-es szintre osztja a hangszintmérőket, amelyek egyenértékűek a régi 1-es és 2-es típussal, és már nincs 0-s és 3-as típus. Hazám környezeti felügyeleti rendszerében általában 2-es típusú (az új szabványt 2-es szintűnek hívják) környezeti zajmérő műszereket használnak. Ennek az az oka, hogy a környezeti zaj mérésére vonatkozó nemzeti szabványok 2-es vagy magasabb típusú műszerek használatát írják elő.
Több mint 3{{10}} évvel ezelőtt, a nemzeti szabványok megfogalmazásakor a fő szempontok az 1-es típusú eszközök akkori hiánya, valamint a gazdasági okok voltak. De a jelenlegi helyzet sokat változott. Az 1. szintű felügyeleti eszközök nagy számban jelentek meg. Gazdasági szempontból az 1. szintű műszerek nem sokkal drágábbak, mint a 2. szintű eszközök, általában körülbelül 30 százalékkal – 50 százalékkal drágábbak. Az 1. osztályú hangszerek sokkal jobban teljesítenek, mint a 2. osztályú hangszerek. Például a pontosságnál nem gondolhatjuk egyszerűen, hogy az 1. szint 0,7 dB (a mérési bizonytalanság nélkül, ugyanez lent), a 2. szint pedig 1,0 dB, csak 0,3 dB a különbség. Ez a mutató a hiba meghatározott körülmények között, azaz a pontosság szigorú feltételek mellett, mint például a megadott referencia környezeti feltételek (levegő hőmérséklet plusz 23 fok, relatív páratartalom 50 százalék, légköri nyomás 101,325 kPa), referenciaszint tartomány (például 40~). 110), referencia hangnyomásszint (például 94 dB), referenciafrekvencia (például 1000 Hz), referencia hang beesési iránya (például 0 fokos beesés) és így tovább. Természetesen ez a feltétel nem lesz benne a tényleges mérésben, és ha bármelyik feltétel megváltozik, a második szintű műszer által okozott hiba nagyobb, mint az első szintű műszeré, és a kettő közötti hibakülönbség előfordulhat. 1,0 dB-nél nagyobb legyen.
Ezenkívül az új zajszintmérő szabványban előírják, hogy az első osztályú zajszintmérő üzemi hőmérsékleti tartománya -10 fok ~ plusz 50 fok legyen, és az érzékenység változása a referencia-hőmérséklet ebben a hőmérsékleti tartományban nem több, mint ±0,5 dB; míg a másodosztályú zajszintmérő üzemi hőmérséklet-tartománya 0 fok ~ plusz 40 fok, és az érzékenység változása a referenciahőmérséklethez képest ebben a hőmérsékleti tartományban legfeljebb ±1,0 dB. Mivel a legtöbb környezeti zajmérő műszert a helyszínen alkalmazzák, és a környezeti feltételek nagymértékben változnak, nyilvánvaló, hogy az 1. szintű műszerek jobban megfelelnek a környezeti zajmérés követelményeinek. Hazám vonatkozó termékzajmérési szabványaiban és a munkahelyi zajterhelés mérési szabványaiban alapvetően az 1-es típusú zajmérő műszerek vannak előírva, és a külföldi országok viszonylag fejlett országai nem gyártottak 2-es szintű műszereket. Ezért a minősített egységeknek meg kell próbálniuk 1. szintű műszereket használni. Javasoljuk, hogy a környezeti zajra vonatkozó nemzeti szabványok jövőbeni megfogalmazásakor az 1. osztályú műszerek használatát írják elő, vagy legalább az 1. osztályú műszereket javasolják előnyben részesíteni. Úgy gondolják, hogy az 1. osztályú környezeti zajmérő műszerek népszerűsítésével és alkalmazásával nagymértékben elősegíti hazánk környezeti zajfigyelési szintjének javítását.
