A digitális multiméter és a mutató multiméter előnyei és hátrányai
A digitális multiméterekre és mutatómultiméterekre osztott multiméterek nélkülözhetetlen mérőeszközök a teljesítményelektronikában és más részlegekben. Általában a fő cél a feszültség, áram és ellenállás mérése. Ez egy többfunkciós és több tartományú mérőműszer. Legyen szó digitálisról vagy hagyományosról, mindegyik fontos szerepet játszik a mérésben, de mik a kettő előnyei és hátrányai összehasonlítva?
Mutatós multiméter:
1. A mutató multiméter egy átlagos mérő, amely intuitív és élénk jelzéssel rendelkezik.
2. Általánosságban elmondható, hogy a mutató multiméterben nincs erősítő, így a belső ellenállás viszonylag kicsi.
3. A mutatós multiméter kis belső ellenállása, valamint a sönt és feszültségosztó áramkör kialakítására szolgáló diszkrét alkatrészek miatt a frekvenciakarakterisztika egyenetlen.
4. A mutató multiméter belső felépítése egyszerű, így a költségek alacsonyabbak, a funkciók kevesebbek, a karbantartás egyszerű, a túláram- és túlfeszültség-képességek erősek.
5. A mutató multiméter kimeneti feszültsége viszonylag magas, és az áram is nagy, amivel kényelmesen tesztelhetők a tirisztorok és a fénykibocsátó diódák.
Digitális multiméter:
1. A digitális multiméter egy pillanatnyi mintavevő műszer. A mérési eredmények megjelenítéséhez 0,3 másodpercenként kell egy minta. Az eredmények leolvasása nem olyan kényelmes, mint a mutató típusa.
2. Mivel a digitális multiméter belül egy műveleti erősítő áramkört használ, a belső ellenállás nagyon nagyra tehető, ami kisebb hatást gyakorol a vizsgált áramkörre, és nagyobb a mérési pontosság.
3. A digitális multiméter különféle oszcillációs erősítést, frekvenciaosztást, védelmi és egyéb áramköröket használ a belsejében, így számos funkciója van.
4. Mivel a digitális multiméter belső szerkezete többnyire integrált áramköröket használ, a túlterhelési kapacitás viszonylag gyenge, és általában nem könnyű megjavítani sérülés után.
5. A digitális multiméter kimeneti feszültsége alacsony (általában nem több, mint 1 volt), és kényelmetlen bizonyos speciális feszültségjellemzőkkel rendelkező alkatrészek tesztelése, mint például a tirisztorok és a fénykibocsátó diódák.
