Módszer a termisztorok minőségének meghatározására multiméterrel
A termisztorok mérésének célja ellenállásuk és pontosságuk mérése.
A teszt elvégzésekor használjon multiméter ohm tartományt, amely két lépésre oszlik: először végezzen szobahőmérséklet-tesztet, és szonda helyett krokodil bilincs segítségével rögzítse a PTC termisztor két érintkezőjét, hogy megmérje a tényleges ellenállás értékét. . Hasonlítsa össze a tényleges ellenállásértéket a névleges ellenállásértékkel, és a kettő közötti különbség ± 2 Ω-on belül van, ami normálisnak tekinthető. Ha a tényleges ellenállásérték jelentősen eltér a névleges ellenállási értéktől, az rossz teljesítményt vagy sérülést jelez.
Másodszor a melegedés érzékelése. A normál szobahőmérsékletű vizsgálat alapján elvégezhető a tesztelés második lépése: a melegedés érzékelése. A termisztor közelébe egy hőforrást helyeznek, amely felmelegíti azt, és a multiméter kijelzőjét figyelik. Ekkor, ha a multiméter mutatója a hőmérséklet emelkedésével változik, az azt jelzi, hogy az ellenállás értéke fokozatosan változik. Ha az ellenállás értéke egy bizonyos értékre változik, a megjelenített adatok fokozatosan stabilizálódnak, jelezve, hogy a termisztor normális. Ha az ellenállás értéke nem változik, az azt jelzi, hogy a teljesítménye leromlott, Nem használható tovább.
1. Pozitív hőmérsékleti együttható termisztorok észlelése
Mint a legtöbb multiméteres ellenállásmérés módszere, ha mutató típusú multimétert használ a pozitív hőmérsékleti együttható termisztor minőségének észlelésére, a multimétert R × első fokozatra kell állítani, a műveleti lépések két lépésre oszlanak. Szobahőmérséklet-teszt során először mérje meg a PTC termisztor két érintkezőjének a tényleges ellenállását, és hasonlítsa össze a névleges ellenállásértékkel. Ha a kettő közötti különbség ± 2 Ω-on belül van, az normálisnak tekinthető. Ha a tényleges ellenállásérték jelentősen eltér a névleges ellenállási értéktől, az rossz teljesítményt vagy sérülést jelez.
A termisztor melegedésérzékelése normál szobahőmérsékletű vizsgálat alapján történik. Ha a multimétert használja az ellenállás mérésére az előző szakaszban leírtak szerint, annak megállapítására, hogy a termisztor normális-e, a tesztelés második lépése elvégezhető: a melegedés érzékelése. A PTC termisztor közelében egy hőforrást helyeznek el, amely felmelegíti, és egy multiméterrel figyelik, hogy az ellenállás értéke nő-e a hőmérséklet emelkedésével. Ha igen, akkor azt jelzi, hogy a termisztor normális, ha az ellenállás értéke nem változik, akkor azt jelzi, hogy a teljesítménye nem jó és nem használható tovább. Ezen a ponton ügyeljen arra, hogy a hőforrást ne helyezze túl közel vagy közvetlenül érintkezésbe a PTC termisztorral, nehogy kiégjen.
2. Negatív hőmérsékleti együttható termisztor érzékelése
Ha a negatív hőmérsékleti együtthatójú termisztor minőségének kimutatására a multiméter ellenállásmérési technológiáját alkalmazzuk, akkor a módszer megegyezik a hagyományos fix ellenállás mérésével, vagyis az Rt valós értéke közvetlenül mérhető egy megfelelő ellenállásblokk kiválasztásával. a Negatív hőmérsékleti együttható termisztor névleges ellenállásértéke szerint. Az NTC termisztorok hőmérsékletre való érzékenysége miatt azonban a tesztelés során több kérdésre is különös figyelmet kell fordítani:
(1) Az ARt-t a gyártó 25 fokos környezeti hőmérsékleten méri, így az Rt multiméterrel történő mérésekor ezt akkor is meg kell tenni, amikor a környezeti hőmérséklet közel 25 fok, a teszt megbízhatósága érdekében.
(2) A mért teljesítmény nem haladhatja meg a megadott értéket, hogy elkerülje az aktuális hőhatások okozta mérési hibákat.
(3) A vizsgálat során a termisztortestet nem szabad kézzel tartani, hogy az emberi test hőmérséklete ne befolyásolja a vizsgálatot.
A Negatív hőmérsékleti együtthatójú termisztor hőmérsékleti együtthatóját a multiméter ellenállásmérési technológiája méri A t becslésénél először mérje meg az Rt1 ellenállásértéket t1 szobahőmérsékleten, majd használjon hőforrásként elektromos forrasztópákát, közel a termisztorhoz. Rt, mérje meg az RT2 ellenállásértéket. Ugyanakkor hőmérővel mérje meg az RT termisztor felületén ekkoriban az átlagos t2 hőmérsékletet, majd számítsa ki. Csak akkor lehet pontos a vizsgálat eredménye.
